Gősi Vali versei

Erőtlen mosollyal

A hó alatt már érik a csoda,
nesztelen surrognak
a mélyben az erek,
lábadozva ébred a felhők közt a nap,
s mint csontjainkat zúzó kis balesetek,
jéghártya roppan a talpunk alatt;
erőtlen mosollyal
felszökken a víz,
cseppjein átsejlik az édes tavasz
a halkan búcsúzó színezüst fényben,
és könnyű fuvallattal a sejtelem ködében
elsétál merengve a kéksugarú tél.

Talán a remény zöldje

Talán itt az idő,
hogy az elavult dolgok
a múltba hulljanak, a tévutak
útvesztőkbe torkolljanak,
hogy változzon az önző ember,
és a földi poklok próbáin át
jobbra forduljon általa a világ.

Talán itt az idő,
hogy a régi utakat, ahol
sarjad a durva gaz,
remény-zöld pázsit takarja végre,
és virágok boruljanak
a Bölcsek emlékére,
és örömtáncban forogjanak
a szorgos kis hangyák, bogarak,
ha kicsalogatják őket újra
a hajnali fénysugarak.

Ma még a múlt
csaló árnyai csábítanak,
de talán itt az idő,
hogy a bűnök és gyötrelmek
a múltba haljanak,
az emberek megváltozzanak,
és általuk, a földi poklok próbáin át
jobbra forduljon végre a világ.

Talán itt az idő,
hogy elmondjunk másokért
egy csendes imát…

©Szendrei Judit bélyegművész alkotása