addig van remény míg találok a szemedben reszkető fényben egy talpalatnyi mennyországot ilyenkor megállok egész más szemmel látom a világot az ég széle pattog ahogy körülfonják a lángok és a felhők magukra húzzák azt a szép vörös kabátot így úsznak át az estén csillagsorok reszketésén a legfinomabb hajnalok a fákTovább…
Ha közel a fagy, hozzád ér egy felhő. Kinézel az ablakon, köhögve felszakad, felsérti a nyelőcsövet, kicsit mar a sav. Eltévedt erdők kerülnek, keserű rengeteg. Meg nem született levelek a tél hónapjai. Hó nélkül, mint kútban az érme, felejtve marad. Csak a remény vált, bonyolult létformánk egyik jellemzője. Mindent amiTovább…
látjátok örökös remény hiába növeszt ablakunk üvegén jégvirágot indulni indulni kell bedeszkázott tekintetek ölelésre görbülő kézfogások már a búcsúzás is érvényét veszti a Könyvből idézünk lázas sorokat elszabadult régi dallamokat sodor egyre a szél sebek feltépett felhőrongyai amott tőből lemetszett hajfonatok közt gubancolódik a táj templomtalan idegen városok mentén csakTovább…
Remény Hiányok kínja most hova lök, leszek, ahol voltam, majd visszajövök, darabig némán nézem a múltat, harsány vigyorral indulok útnak, hiányok kínja maradt egy darabban, húz le és dob föl végleg szakadatlan, remény a pohár, remény a jó szó, (ne félj, idegen tőlem ama Szárszó), és remény, hogy szólhatok hozzádTovább…
Erőtlen mosollyal A hó alatt már érik a csoda, nesztelen surrognak a mélyben az erek, lábadozva ébred a felhők közt a nap, s mint csontjainkat zúzó kis balesetek, jéghártya roppan a talpunk alatt; erőtlen mosollyal felszökken a víz, cseppjein átsejlik az édes tavasz a halkan búcsúzó színezüst fényben, és könnyűTovább…
Remény Sötétszürke az ég. A fák várakoznak Vészt jósló csendesség. Vihart hozhat a nap Lehet, ma zúdul ránk! Bűnökért lakolva, meghajlunk a sorsunk elött mindent bánva. Mindegy, hogy sepri el, bősz vihar a bűnünk. Megtisztult lélekkel, jobb világba lépünk. Egymásnak farkasa, nem leszünk mi többet. Leszünk jó barátja, érdemelt örömnek.Tovább…
Azt mondta nekik, ha eljön az idő, hagyják el a hegyet, fussák körbe háromszor a tavat, és közben mondják el magukban az imát, amit tanított nekik, szedjék össze és hotdják egy kupacba az összes elvesztett reményt, a legutóbbi vihar által letört, rügyekkel teli gallyakat, de azt nem tudták, hogy azért,Tovább…
neved várakozás ittléted boldogság távolmaradásod bűnbánat bárcsak benned lennék húros hangszer siráma cipődbe tévedt piciny kavics miattam sántikálj hogy rám gondolj addig is a vágy kimondása még nem a gyengeség jele nem tudom attól félek jobban hogy itt maradsz vagy attól hogy elmész * a tenger nyelvét beszéled gondolataid fölöttTovább…
Tudom, nem halljátok szavam, hasztalan bármit is mondok, mert sokan vagytok, túl sokan, köztük bölcsek és bolondok. Mégis mondom: reméljetek. Eljöhet még az idő, tán ez lesz majd minden kincsetek, és aki egyszer csüngött már a remény jéghideg falán, az tud majd hinni igazán. *Első közlésTovább…