Remény
Hiányok kínja most hova lök,
leszek, ahol voltam, majd visszajövök,
darabig némán nézem a múltat,
harsány vigyorral indulok útnak,
hiányok kínja maradt egy darabban,
húz le és dob föl végleg szakadatlan,
remény a pohár, remény a jó szó,
(ne félj, idegen tőlem ama Szárszó),
és remény, hogy szólhatok hozzád és máshoz –
érted szól fohászom és értem is imádkozz!
Őrangyal
Ha te nem lennél, én sem lennék:
őrangyal nélkül hogy lehetnék?
hogy bírtam volna megmaradni,
s annak egyszer életet adni,
aki már születésem óta
(hisz ez az őrangyalok sorsa)
velem volt úgy, hogy még nem is volt,
(úgysem érti sem élő, sem holt)
én sem értem, de érzem: így van,
hiszen hittem és persze bíztam,
egyszer eljön, aki velem van:
magamat látom őrangyalban,
s hogy itt van ő, már nem csodálom,
sorsomban való lett az álom,
őrangyalom, mi kell, mi kell még?
Köszönöm tőled Valaki kegyelmét!