Ha közel a fagy, hozzád ér egy felhő.
Kinézel az ablakon, köhögve felszakad,
felsérti a nyelőcsövet, kicsit mar a sav.
Eltévedt erdők kerülnek, keserű rengeteg.
Meg nem született levelek a tél hónapjai.
Hó nélkül, mint kútban az érme, felejtve marad.
Csak a remény vált, bonyolult létformánk egyik jellemzője.
Mindent ami kihalt, felváltja élhetőre.
Albert Zsolt szerzői oldala: https://www.facebook.com/albertzs0lt
©Kovács Emil Lajos – Csend