On:
In: Szépirodalom, Vers

legördül egy ficánkoló izzadtságcsepp bőröm gyűrött redői közé már rég nem vagyok ideges jegyzem magam párhuzamosok metszéspontján kőtáblányi önarcképeim igei mosolyban ömlenek szét már nem vagyok ideges csak futó paranoid mosoly-villanások idézik a gyomorrángásos napokat gesztikuláljuk szét ezt az eluralkodott jelenkori kulturkampf-légkört persze, túl szép lenne kutyaként körbe jelölöm aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Pillanat Elillant hát a pillanat. Álmot hoz az éjjel, álmomban már szabad vagyok minden szenvedéllyel kitör lelkem rabságából megkeres, bárhol vagy s veled repül a pillanat – te vagy ma a holnap. Hajótörött e szerelem – parttalan kívánság, szívem terhét elvesztettem – sirály sikolt bennem, léket kapott lélekvesztőm hullámsírban nyugszik,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Jeges A tó jegén végigkarcol, csúszik a ködkabátú szél, a felhőkbe belemarkol, megdermedt jégcsapon zenél, nap is hiába csitítja, szalad, rohan, nem néz körül, a dombokról le, sikítva, fagyos hófelhő hengerül, leroskad az ég tövébe, a télnek kemény súlya van, a szikrázó hó ölében, ágak hajlongnak lombtalan. * Pillanathalom CsakTovább…