Jeges
A tó jegén végigkarcol,
csúszik a ködkabátú szél,
a felhőkbe belemarkol,
megdermedt jégcsapon zenél,
nap is hiába csitítja,
szalad, rohan, nem néz körül,
a dombokról le, sikítva,
fagyos hófelhő hengerül,
leroskad az ég tövébe,
a télnek kemény súlya van,
a szikrázó hó ölében,
ágak hajlongnak lombtalan.
*
Pillanathalom
Csak reggel szertefoszló árny az éj,
nem néz a holnapra haraggal,
mint meg nem jósolható veszély,
zárványok közt megkövül a nappal,
mi jöhet még, hangtalan ítélet,
a csendekben valami készül,
az idő száműzni ítélhet,
vagy föléd tornyosul menedékül,
emlékek illatát majd belégzed,
míg összecsuklik a pillanat,
fénytől kifosztott menedéked
egyedül csak az éjszaka marad.
*
Bátran
(Pilinszky evokáció)
„Bátran viseld magányodat”
kifosztott semmi-képed,
napvérrel ír az áldozat,
ha hajnalon feléled,
magadba fojtott illatod
lebeg az égre kelve,
jámborságod is elhagyod,
s az öntudat keserve
lefoszlik tegnapod helyén,
a távolság beissza,
a vérben ázó nap hevén
elpárologva tiszta
szívedre emlék-fény csorog,
s az öröklétbe vésve,
feltűnnek álom-lábnyomok,
mit én látok. „Vagy én se.”