Percze Miklós versei

Önvád

Akarnok lettem,önző,afféle:
Mindent magának „áhító”
Bajban,hazug,várva igazát:
Önmagát,daccal „ámitó”
Harc ez a javából, küzdelem:
Ésszel,kába,értelemmel
Tükörbenézés vakon,gyáván:
Bátornak hitt félelemmel
Hogyha ez nehéz,lesz,szóljon:
Kinek ez teher,s már elég
Mert lelkem,korcsosul,s mint
Szívem,az elhagyott:Kiég!

*

Motolla

Érzem, hogy valami átkarol;
egyre korosabban,
Mint az örömmé font bánat
ölel: szorosabban

Búfelejtő énem, nem riad, de
kénytelen, kedvével
tűrni,
A múló idővel, szaladni, futni
versenyezni; az éveket
felfűzni:

Szorgosan, megfontolt türelemmel
az idő rokkaguzsalyára,
Örömet csepülve mindegyik fonala
nagy, bús fonatára