Féltékenység
nem akarom látni
arcotok miként
kanyarint mosolyra
megelégedetten
nem akarom látni
míg nem tudom
hogy engem miért
ver a sors és
én a végén
valamikor
örülhetek-e
megszolgáltam rég
mások ragyogását –
ezt Te jól tudod
s adod-e Ég
hogy cserébe
mindezért
egyszer
majd
boldog
legyek
*
Lélekmosást nem vállalok
Hamarabb zártam ma a boltom.
Nem azt kérték, amit árulok,
belefáradtam.
Új lélekért álltak sorba mind,
kiknek a régi már megkopott,
de tudd, azt én
még pult alól sem adhatok –
a magamét is épp elég nehéz
szűrőmön átszitálnom –
lélekmosást pedig másnak
jó bérért sem vállalok.
*
Mekkora a lélek
most látom mily ütött-kopott
lelkem – ma tükörbe néztem
most mikor épp túlcsordult
mintegy bőröndbe ha nyúlok
rendet kéne tennem végre
de mivégre hisz megfértek itt
még mind kiket szeretek
s kidobni azt sem akarom
akit teher tovább cipelnem
mert vonatom indulása
messze még
ugye messze még
*Első közlés