Baso Ugyan, ki lehet e háncsruhában járó tarka Tavasz-úr? Tavasz közelít. Ó, ti ködfátyol mögé rejtező hegyek! Tavaszi eső. Alvó darázsnépet hűs fürdő kelteget. Mozdulatlan tó. Vizébe béka pottyan: halkan csobban – csend. Egérfészekből harsány kihívás: dalra hát, verébfiak! Ifjú növényke: hóvilágon küzdi át gyönge bíborát. Kelő napkorong szilvaillat-özönben hegyTovább…
I. Amióta ismerem, sosincs kész, soha nincs befejezve. Ez akár lehetne elismerés is (ha szeretném a változékonyságot, vagy ez esetben a változékonyságát), de nem az. Röghöz kötött vagyok. Minden mozgás kibillent a tengelyemből. Éghajlat-változást és kiszámíthatatlan időjárást okoz. Oxigénhiány lesz körülöttem, lihegnek a fák, tartós felmelegedés várható, városok merülnek alá.Tovább…
Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején, idén lett csak készen, idén sem egészen. Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen sántikált a címe, minden lába ríme. Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt, de az égre nézve alig vettem észre. Az égen egy felhő szállt, s az aTovább…
‒ Hurrá! Győztünk! Honfoglalás! Éljenek a Nagy Huszárok! Kössétek be a lovakat a karámba, aztán kezdődjön a hálaünnep! Ja, a döglött oroszlánt meg dobjátok a szemétdombra! Ne úgy, te ballábas huszár, mert még képes lesz holtában is szétrúgni azt a szemétdombot! – mondta a dúsüstökű huszárkapitány, és büszkén megpengette ezüstTovább…
Szüntelen velem légy, de maradj észrevétlen, halmozz el étkekkel, és hagyjál szomjan, étlen! Ne láncolj magadhoz, de marasztalj, ha mennék, zárj be börtönödbe, és légy állandó vendég! Változz át naponta, de maradj meg ilyennek, kívánj meg percenként, s hagyd, hogy megpihenjek! Lehetsz drága terhem, de ne légy a terhemre, engedd,Tovább…
ott vagy mindörökké – Péli Tamásért ott vagy mindörökké az oroszlán csillagképbe zárva s én tőled jobbra követlek folyton bár sosem érlek el az északi vízöntőképben városom sötét sziluettjéből ébredsz hallgatag látomás mint hajótöröttnek a messzeségben feltűnő megmentő luxushajó örökzöldek életét lezáró befejezetlen szerelem az égből hangtalan csillag hullasz aTovább…
Ma este kiiszom a búcsú keserű poharát A kígyók szájából kúszó lányok kezéből A szívemben sarjadt verssorok elhalnak nyelvemen Este ha elsiratom verseimet meghal velük a nap is Feltoluló könnyeimmel írott emlékeim Idegen utazók hordják majd el városomból Éjjel ébredő emlékeim mint kócos tanúk élcelődnek rajtam A hullócsillagok kiütik kezembőlTovább…
A döntés Kihallgatják suttogásainkat– a fal fülel és hangokat keres, és átereszti szavunk sziszegését a kulcslyuk csöndje s az eltolt retesz. Mert új határok övezik a létünk, és döntés szülte kényszer hat miránk, de korlátokat nem ismer a lélek, ha felsajog az elveszett világ. Csoszogásunk leszakad a percről, és messzeségbeTovább…
Mielőtt az erdők visszaváltoznak vérré és fájdalommá mielőtt kilehelnék boldogságukat a fák mielőtt a végső ajtót rám zárná az Isten egy utat keresek amin szembe jön valaki aki minden tévelygésemmel együtt még megszeretne. * Az erdők visszaváltoztak vérré és fájdalommá már kilehelték boldogságukat a fák a végső ajtót isTovább…
Csak tiszta tér lesz, sehol földkupac. Nevem áthúzva valamennyi táblán. Szélben dülöngő árbócra mutatsz a láthatárommá tisztulsz, sudár lány. Vagy, aki voltál. Telt égei formák az öled, melled: égető arányok, a szemhéj csukva, napon bágyadó mák feszes gubói rejtegetik az álmod. A paravánon fedetlen hiány. Fölrettenek. A gyűrűd várakoztat.Tovább…