Kihűlt szavak mellé kuporodom, mint egy járdaszegélyen megakadt levél. Panaszkodni – azt mondják – nincs okom. Kit cél és vágy is hajt, így, vagy úgy, de megél. Napsugaras nyár köszön az utcán. A reggeli csend olyan, mint egy jó barát. Kóbor macskák jönnek léptem után, akár az ember, ki márTovább…
Kopott az út, és elfedi sorstól nehéz lett lépted, nyomába porként kergeti a szél, megannyi vétked, az éjszaka sötét verem, álmaidat beissza, a hold mögött halál terem, mi sosem adja vissza, az elpazarolt perceket, mit vakon lépve éltél, a szirt fokára felvezet, kegyet hiába kérnél, bár volt időd megvallani, sajogTovább…
Mi marad Mindenkinek szíve vágya, nyomot hagyni e világban, zord történelem folyamában árnyékot vetni a ma falára. Alkotni valami maradandót, sokaknak lelkébe hatolót, verset, dalt vagy csak egy szót, bánatos szívnek vigasztalót. Maradni emlék, egy szép kép, hang, mi fülekben cseng még, hűs érintés, mit visszavágynak, forrása lenni hű imának.Tovább…
apa otthon hagyta a zöld kártyát éjfélre járt amikor a rendőr megállította az anyósülésen a kesztyűtartóba nyúltam volt ott egy tábla milka és elkezdtem enni míg a rendőr megnézte a jogsiját aztán jó étvágyat kívánt és elment éjfél volt nem is értettem hogy tudok ilyen későn csokit enni vagy csokitTovább…
Kukorelly Endre versei Asperján György versei Fellinger Károly versei Filip Tamás: Szolgálati közlemény Veress Tamás grafikái Kocsis Tibor: Paradicsomleves Erdős Virág: Ma Bányai Tamás: Lány a placcon Nagy Bandó András: Holdarc Bátyi Zoltán: Nyakkendős ponty Oláh Tamás: Az idő bolondja Márkus László: Napló a mának Kocsis Ilona kollázsai Windisch József:Tovább…
Én senkivel sem üldögélek (Egy) Semmit nem használok fel ha tudok, amennyire tudom. (Kettő) Én senkivel sem üldögélek. Egy bánatos vers, de aki írta, jól van. Most vacsorázik. Most valami másba kezd. Neki így épp megfelel. (Három) Amikor boldog voltam, vagy legalább erre emlékszem, az nem volt jó. A boldogság.Tovább…
Auschwitz Ráérős lassúsággal közelegtek a szerelvények, halálra tömötten. Cammogtak, mintha nem érezne kedvet egy sem érkezni időre jelölten. Úgy álltak meg, mint ki végzetbe zöttyen. Várták őket kutyák, tisztek a rámpán, s unottan a halál még ócska pányván. A gőz fáradtan szusszant. Füst kavargott. A szél futkosott le és fölTovább…
A GONDOLKODÓ* /Iródia 1983-2013,** Hommage a Kassák***/ Mint a hajótörött, tüzet csiholtam, felgyújtottam a fél világot, bűvöltem, mint kígyót, a messzelátót, naplót vezettem jobbkézszabály szerint, szerepet osztott nekem a sós hering, visító malacot heréltem, pedig csak ékezetekkel ellátott szavakat kasztráltam, a hallgatásban magamra sose leltem, így aztán csendben maradtam, aTovább…
Molnár Józsefnek A legboldogabb vonaton szolgálok, ahonnan még nem szálltam le soha. Néha már azt hiszem, ide születtem, egyenruhámat maga az Isten adta. Segítek a felszálló utasoknak, kilyukasztom a jegyeket, gondosan megőrzök minden papír-pöttyöt, mintha ismerném Sándor Györgyöt, fölteszem a csomagtartóra a bőröndöket, és minden kérdésre meg tudok felelni. FejemTovább…
Hallgattak a szirénák. A bombázók zaja nem dobogtatta már a szíveket, a fegyverek elnémultak. Véget ért a háború. Béke. Varázserővel bír e szó. Alighogy elhangzott, benépesültek a még füstölgő romok, feléledt az elpusztított város. A föld alól, mint tavasszal a bogarak, emberek bújtak elő. Rongyosan, piszkosan támolyogtak a sérültenTovább…