Peng a kasza éle, vígan zeng a nóta. Aranyló kalásztól ékes ma a róna. Színaranyban minden, ameddig a szem lát, Nem is néz az ember… s mért is nézne az mást. Az őszi vetésre tekintek most vissza, Melynek e bő termés édes mézét issza: Az apám vetette keserves munkával, Izzadva,Tovább…
HÍRADÓ Anya, te folyton dolgozol, alig beszélgetsz velem. Miből élnénk meg, kislányom? Aludnod kéne már, nem? Anya, ti apával soha nem ölelitek egymást. Látod, ő most is dolgozik. Csöndet, mert mondok egy s mást! Anya, te ritkán mosolyogsz és türelmetlen is vagy. Hogy mondhatsz ilyet, kislányom? Aludj el szépen ésTovább…
fülledt nyárestébe lök bennünket a kisváros lassú agóniára ítélt állomásának pöcegödör szagú levegője balkán-szindróma lepukkant peron ótvaros padokkal a jegypénztár egy hónapja örökre bezárt jegyváltás a vonaton hirdeti egy foszladozó fecni nem ismerjük a járást így túl korán érkezünk az utolsó szombat esti vonatra várunk ketten vagyunk csupán te nemTovább…
a kalauz foghegyről köszönt rosszulesett neki hogy ott vagyunk morcosan imbolygott arra gondoltam biztosan álmában is így billeg amikor már nincs is a vonaton talán vízágyban alszik a megszokás miatt akár a hajóskapitány ettől mosolyognom kellett nem viszonozta titkos táskájából hosszú folyóként áradt ki jegyünk a mosolytalan elgyötört negyvenes férfiTovább…
Ír a fán a levelek világoszöld erein a földre hullott gyümölcsök illatán kábultan táncol üzen a fénynek harmatcseppekbe gyűjti csendes sóhaját ezüsttel borítja s lassan perzseli mély feketére ha majd túl megy a kerítésen visszamosolyog s a vállára vett tarisznyájából kristálytiszta csókot dob.Tovább…
nem úszok könyökölök itt a tenger nem merülök olvasok benned rajtad csupa derű örök délután vagy felfedezett vagy árvalányhaj és Urál fokok és lombok szigetek és száradó balkoni lomok és mind csak beszélsz mint madarak megállásban megülnek vállamon szépülnek szavaid és a repülés nincs más tisztább mint szemed madáritató hűsebbTovább…
Elképzeltem, hogy kalapot húzol, és a műértők komolyságával tárlatvezetést kérsz a szeplőimhez, de mostanra bizonytalan lettem, mert talán nincs is kalapod, és azt sem tudom, szereted-e a szeplőket. Így most megtanulom újra közönnyel ejteni a neved, hogy többé ne rímeljen bennem semmire – a nyelvem eleinte botladozik majd, de végülTovább…
A számítógép melletti íróasztalon, a felhalmozott könyvek között kotorászott; nem mondta ki, de megállapította, az egészséges rendetlenség kezdett egészségtelen méreteket ölteni. Az egyik könyvkupac alján megtalálta, amit keresett, egy Rimbaud-kötetet. Alig tudta megfogni, kecsesen vékonyan lapult ott, igyekezett kihúzni, ám hatalmas robajjal szinte az összes könyv leborult a padlóra. –Tovább…
az elhatározás bűvöletében – Kovács József Hontalannak elnémult faliórákban jobblétre szenderül az idő. a hőségben megpuhult falakra a remény hét színét festi az ablakra akasztott kristály. fényképed nézem. tekintetedben a kockázat fénye. az elhatározás bűvöletét villantja mosolyod. pedig tudod, semmi nem változik: örökké margók mentén menetelni. a szabadság vakfolt aTovább…
Ede bácsi – miként a munkaidő lejártakor harminckilenc éve mindig – a satupad mögött tartott elnyűtt partvissal összehúzta a kilapult gombszerű alakba dermedt forrasztóón cseppeket, apró lemezdarabkákat és lemorzsolt fémsorját a bádogosműhely padlóján. Péntek lévén a többi segéd – akik közül a legidősebb is vagy két évtizeddel mögötte járt –Tovább…