egy kilakoltatás emlékére ma csend vagyok ma utcazaj ma csöpp öröm ma szörnyű baj ma almacsutka kiflibél ma eldobott nya- lókanyél ma roncs vagyok csak kész tragacs ma szélvédőre kent ragacs ma előrántott karszalag egy zebra aki átszalad ma bús vagyok és elesett ma sajnálatos baleset a seb helyén aTovább…
A traiskircheni menekülttábor főbejáratától mintegy ötven méterre, a Lokalbahn megállójától egy sarokra, két utca kereszteződése képezte azt a helyet, amit a lágerlakók már időtlen idők óta csak placcnak neveztek. A kora reggeli órákban – főleg hétvégeken – a lágerlakók dologra, keresetre éhesen megszállták a placcot. Kisvártatva érkeztek a szőlősgazdák, iparosokTovább…
Az arcod, mintha holdfény volna, a Hold fönn, mintha lámpa volna, a lámpa, mintha serleg volna, a serleg, mintha ezüst volna, az ezüst, mintha tóba hullna, a tóvíz, mintha tükör volna, a tükör, mintha arcod volna, az arcod, mintha márvány volna, a márvány, mintha lelked volna, a lelked, mintha szemedTovább…
És akkor egyszer csak kinyílt az ajtó, de olyan hirtelen, hogy fel sem tudtam kapni a fejem, le nem tehettem kezemből a vastag cérnával etetett tűt, amivel éppen egy szakadt mezt varrtam. Szóval rés támadt a koszos, ki tudja mikor meszelt szertár falán, friss fény szökött be rajta, de csakTovább…
A Nap éget, a homok forró, a sós lég köréd ér. Hanyatt fekszel, hallgatod a szívedet, és lusta pillantásodba fogod a felhőt. Az idő bolondja, az unalom tör rád. Súlytalan testedből tompa gondolatok suhannak ki, a múlás eszméje bújik elő belőled. Az agyonunt kérdések csiklandoznak: életünk kiért van, halálunk utánTovább…
Kollázs Márkus László verseiből mára kiderült múltam porlepte romjai fölött űz csúfos gúnyt velem kóbor lelkem éles hangját nem nyomja el semmi zaj talán a csönd sikoltozik fejemben gondolataimat sietve röpítem feléd neked írok hozzád kiáltok táncoslábú tavasz hajolj le hozzám hangtalanul hirtelen repíts fel egyre feljebb repíts a csillagokigTovább…
– Az állatok királyának, a szavannák urának tartanak. Kölyökkorom óta tisztelet övez. Nem tartok senkitől, nyugodtan alszom. Jóllakott vagyok, sem a saját, sem a gyermekeim jövője miatt nem kell aggódnom. – mondta az oroszlán törődött hangon. – Boldog lehetsz… – Éppen ez az. Hogy nem vagyok. Mindent odaadnék, ha legalábbTovább…
Nyári megtisztulás Jön a nyár, eltörli a fűszálról apró jégszilánkok nyomát. A nap pillantása élesen világít, mint a vitrinben unatkozó sárga, kifényesített nippeké- Hatalmas csönd, a sérült lélek hegycsúcsáról felfortyanó szitkok tűzcseppjei gördülnek le, majd beleömlenek a folyó hűvös, nyugodt bűntelenségébe. * Mókus Macskám megfogott egy mókust. Elkapta. Apró lukatTovább…
Azt mondják a rossz nyelvek, hogy korunkban már nincsenek polihisztorok. Sokan vissza is sírják a sötét középkort, amikor még Michelangelók, meg Danték születtek. Bezzeg ma… Ma legföljebb egy – egy szakbarbár látja meg a környezetszennyezett napvilágot. És a nevek, a nevek! Ha még lenne is benne valamiféle szikrája a zseninek,Tovább…
a hallgatás katedrálisában üres hordó kong az este, a hegyek hullámos gerince belecsúszik a Tóba. bánat rejtőzik az árnyékban. fáradt pára rogy a napozóágyra. a ház forró- ságot lehel. virágok katalógusa a kert. elbódul az érett gyümölcsök illatától. az úton valamiféle látomás reszket, mintha te jönnél. súlytalanná válok a reméltTovább…