On:
In: Próza, Szépirodalom

Rovatunkban, Posta Marianna szemezget, Lackfi János József Attila- és Prima Primissima-díjas író, költő kreatívírás kurzusán született írásokból, a kurzus Szóbanforgó című oldalán közzétett alkotásokból. 2025. június   Sölch Ágoston A FÉNYKÉPEZŐGÉP (DAGERROTÍPIA TUNING) Azt hiszed, hogy a világ legegyszerűbb dolga feltölteni és megnyitni egy fényképet, ablakok ugranak a szemed elé,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Anya fiával. A háttérben nem látszik jól az idő, csak a fény rekedt hangján érezni, van néhány érthetetlen történet. Később, miután végigkóstoltuk az évszakokat, elmondhatjuk milyen volt. Bármilyen hosszú, érezni csak mézzel kevert ízt, de terhet nem lehet.   Aki ért az eső nyelvén Aki ért az eső nyelvén, tudja,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Itt időzöl néhanap, mikor hagyom hosszúra nyúlni a csendet, váratlan születsz újjá körülöttem, de felismerlek minden alakban. Csontjaid helyén most ágak hajladoznak, szemed kékje halvány égderengés, átüt súlyos lombokon. Olyan lettél, mint a legendák: egyszerre érvényes rád az összes igeidő. Vajon értenéd-e még a nevedet, ha kimondanám?   Major PetraTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Röfögtem. Magzati pózban, bal oldalamon, felhúzott térddel feküdtem egy ágyon, és röfögtem. A folyosón arcnélküli emberek; ráncba zsugorodott életek, bőr alá szorult izmok, inak, csontok, erek, lélek-kilövésre készülő porhüvelyek. Betegek. Harapjon rá arra a csőre, utasított a doktornő, és én ráharaptam. Lazítson, kérte, de lazítani sehogy sem tudtam, csak röfögtem,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Boldog vagyok, mert láthattam hiánytalan fogsorral kacagó százszorszépeket, hallhattam szerenádozni ablakom alatt a mutáló rózsákat. Cinkosaim a szavak. Bármit megírhatok magamnak. Ha akarok, nem idényjellegű orgazmusokat. Mosolyok hosszan tartó erekcióit, vagy az érintéseknek megsokszorozott intim pontokat. Ma új álmokat írok magamnak, mert a régieket oda adtam valakinek, akit nagyon szerettem.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Jónak lenni nem érdemes, elveti lelkünket az isten, az kedves, ki hinni cseles, s kit imád, vallja róla – nincsen. Üres hűlt ég mire tekintsen? a semmi keresztre szegez, meghalok fehér, tiszta ingben, múltam sem lesz, ezért felez. A sóhaj pőrén felszakad, a vágy, a könny, a csönd hiába. LeszekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hajnali háromkor hajnali háromkor egy másik mélyebb megvilágosodásra vágyva ültem föl hátha a sötétség elvásik szememre látást feszít az íriszhártya ültem mintha egy belső szivárványban hosszú sárga piros kék kezek között belezárva az árvaságba akire az éberség bolondos csokornyakkendőt kötött gondoltam ha kibogozom nyakamnál azt a magányos csomót a sárgaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

nyár lesz és nyár lesz megint kéklő napmeleg… átsuhan majd egy álom veled az enyhet adó vénülő lombokon hiányodat bearanyozza a júliusi égbolt hallom újra az élni akarás újraéledő gyönyörű dallamát mely átvergődve a kínsikolyokon elhozta a legszebben komponált élet-muzsikát és sok éven át ünnepre leltünk a nyárban míg megváltóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Él, mert még nem halt meg Él, mert még nem halt meg. A néni a szemközti házban. A kislány, akit a saját anyja elfelejtett. A kutya, aki vár valakire. Sír az egyik szemem, a másik meg… Ó, ez a sok szerencsétlen! Nem is látom a lányt, aki a szemközti házbólTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

ami maradt eljár az utca végéig kerekes székébe kapaszkodva ott mindig balra néz majd jobbra fordítja fejét mintha még autót vezetne és legfontosabb a biztonsága lenne a kitáruló égen a felhők színe sodródásuk halk nesze mit autók kerekeinek surlódása kelt karnyújtásnyira tőle   a puszta az a naiv hit azTovább…