A 73., NYÁRI lapszámot – öt oldalon –, Novák Netti Vivien festményei díszítik. Fotó: Novák Netti Vivien portréja A fiatal művész írja önmagáról: 2000. 12. 06-án születtem Budapesten, de egészen kiskoromban költöztünk Miskolcra, így itt nőttem fel és itt végeztem az iskoláimat. Rajztehetségem már korán megmutatkozott és óvodáskoromtól részt vettemTovább…
Mostanában, midőn minden időmet e regény – a Lőj az ördögre – megírása köti le, eszembe jutnak azok, akiket ismertem, és már nem élnek. Emlékszem rá, mennyire akarták ezt vagy azt. Kijelentették, hogy szerintük. Örültek, megsértődtek, harcoltak, győztek, vesztettek. Boldogok voltak, ha úgy történt, ahogy ők szerették volna. Mi maradtTovább…
Tizenkilenc éves egyetemistaként gondoltam, megvárom, míg a kedvesem leérettségizik, és a rákövetkező szeptemberben elveszem feleségül. Egyszerűnek tűnt, és voltaképp az is volt. A szülők megpróbálták ellenvetni, hogy mi lenne, ha előbb mindketten lediplomáznánk, mégiscsak a biztos kenyér… Kértem, ugyan fejtsék már ki, mit értenek biztos kenyér alatt két bölcsész esetében.Tovább…
Boldizsár Ildikónak Szelek, lelkek, csillagok hold szitál és nap ragyog harmat hull és pára száll minden élet: nincs halál minden álom visszatér feketéből lesz fehér szürkéből lesz szivárvány s száll szép szárnyát kitárván sok mesénk a föld felett: éggé oldott fellegek, fenn lebegő fényhalak, föld felett és ég alatt, lelkedTovább…
Homok Mindent tudok, mindent értek. Csütörtök este fél tizenegy van, a tíz éve halott apám mindjárt fel fog hívni, és pénzt fog kérni tőlem valami ócska mesével, én pedig először vonakodni fogok, húzni fogom az időt, mindenféle keresztkérdéseket fogok feltenni neki, aztán úgy teszek majd, mint aki elhiszi aTovább…
Fekete holló Fölöttem van egy fekete holló, olykor-olykor a vállamra száll, beteg madár, a vállamon pihen. Közel van hozzám, miként az ég, túl nagyra nőttem, azt hiszem, által viszem, haldokló társamat. Által viszem őt a tenger sok vizen! Alig bírja a lábam a terheket. Sikítani, itt, nem lehet. Csak azTovább…
Ahogyan tovacsúszik, mint a szén, maga alá görgetve kevés parazsát, a rózsaszínűt és tojásszagút. Bizony, lenyűgöző a vasárnap délutánok szomorúsága, szomorúak, mint a szertári alkohol vagy a bélbeteg tornaszőnyegek. A mennyezetben baglyok és pókok ülnek a néma reflektorok között, felemás korlát, dobogó plüssök, bordásfalak, egy izzadt hangár-orfeum, ahol bizonyos fokigTovább…
A felnőttkorral, azzal van a baj, mert fiatalnak lenni könnyű, öregnek meg, látom, veszélytelen. De mi van közte? Nyíló tavirózsák, poros szekérút két falu között, a pszichodrámacsoport testszagú, érettnek gondolt feltevései, a kettéfűrészelt lojalitás, alvás tapintatos, vonakodó lakástulajdonos barátok ágyán a nappaliban. Mindezt csak azért, hogy fiatal maradjak, mint aTovább…
Orosz István „Vannak dolgok, amiket el tudok képzelni és le tudok rajzolni. Vannak, amiket el tudok képzelni, de nem tudok lerajzolni. Vajon le tudok-e rajzolni valami olyat, amit nem tudok elképzelni? Ez az, ami igazán érdekel.” (Orosz István) Orosz István grafikusművész műhelyében Orosz István (Kecskemét, 1951. október 24. –)Tovább…
Azokra gondolok akik lépcsőházak sivár homályába rejtekezve kitartóan sodorják a soron következő cigarettát baljóslatú idegen hangokra felkapják fejüket összerándulnak megdermednek mint a hűtőbe tett harangvirág bűntudatuk értetlenül éhesen kószál folyosók imbolygó fényei közt maguknak kuporgatják az eltulajdonított perceket a fekhelyül kiszemelt üres biciklitárolót a meleget a meleget s arcuk végülTovább…