furcsa hajnalokon
ráncos fényben
egyedül járt a réteken
aludni vágyott mint mások
otthonszagú ágyakban
biztonság nyugalmában
megkapni még
az utolsó haladékot
ébredésig
mint a réten túli házakban
épp oldalukra fordulók
az erdő felé tartott
bakancsa kórókba
indázó fagyökerekbe akadt
loholt a háta mögött
hálótermek nehéz lélegzete
szemébe fúródott
a meztelen villanykörte ébresztője
valaki az ágy lábába rúgott
tudatva hogy az ébredésre
itt senki nem kap haladékot
a viaszosvászonnal takart asztalon
reggelire vajas kenyér ízetlen tea
álmos közöny a tekintetekben
nem oda nem megy vissza soha
és eltűnik az erdőben
a hajnali ráncos fényben

©Mánfai Gyuri fotóművész alkotása