Toronyból Világok. Egy fellobbanó ablak mögött. Szerteszét a kusza tetők alatt. Távolabb, a szőlők közti házban, s hiába hasít rést közéjük az óra soha meg nem szokható ütése, beforr megint. Él tovább a város, hordozza tetőin az őszi ég terhét, falaiban a századokat, s az utcán ezt a szívszorító percet,Tovább…
Ma már nem dicsérjük a császár új ruháját, hozsanna ritkán hangzik, nagy, fényes akkordok nem zengenek. Inkább kritizálunk: ez a redő rossz irányba fut le, s a színárnyalat sem túl szerencsés. Sőt: a császár – nézzétek meg! – kihízta, és tokáját szorítja már a gallér! Igazából mindig csak rizlinget innék,Tovább…
Maradj velünk, mert esteledik, sőt a nap is lenyugodott már! Maradj velünk, és ne ítélj keményen, amiért Barabást kiáltottunk oly sokan, hisz mit tehettünk volna? Így mondták a fölénk rendelt vezetők, ezt harsogták mind az utcák, otthonunk faláról is egyre ez sugárzott, s hogy ne a Názáretit kövessük. Tőlük halljunkTovább…
Lassú eső… Lassú eső, hűvös eső házra, kertre, körtefára – Utolért hát az ősz első elátkozott éjszakája. Hűvös eső jó a sebre, cseppjei a lázat oltják. Lassú eső hullik egyre, tócsa rejti már a tócsát. Akit kinn ér, mintha lelke, s benne mintha Isten ázna. Lassú eső hullik egyre ablakomra,Tovább…
A partot felsebzi az alkonyat, széltől retten, borzad a tó tükre, bármit ígér, csak hiányt tartogat, s éget – billogot – az életünkre. Bort kínálnak a hegyek odaát, öntözni magányból sarjadt derűt, amíg földhöz nem vágja poharát, akit múltja tart fogva mindenütt. Ahogy minden, álmomban megfogant reményt a soros reggelTovább…
I. Angyal, aki száll a tó fölött, és nem kíséri hajának illata. Intésére huszár jegenyék tisztelegnek, ám hozzám nincs szava. Tihany felé húz el, délnyugatnak, nyomában az engedelmes alkony. Nyárról itt hagyott kutyák ugatnak, a szél kopott ködöt szór szét a parton. Az angyal messze jár már, s míg haját,Tovább…
Százszor leírt s áthúzott verssorok, félig megírt levél, félig igaz szavak. Az igazán fontos mindig elmarad, s amit sosem hittem: mégiscsak megkopott a belső tükör bennem, s most, mint a vak, szólítanám nevükön a hajnalok színeit hiába, inkább hallgatok, s őrizném, ami még megmaradt. Vagy csak köd van? Hisz aTovább…
Még ez is jó! E vereség utáni, túléléssel szerzett, alázatos béke! Az ember csak várja, mit löknek elébe, és kimondja: történjék akármi, fegyvert többé nem vesz a kezébe, eszébe sem jut már bosszút állni, legyen béke, bár vereség utáni! Gyöngeségét ne vesd a szemére! Minden percet véres harcnak él át,Tovább…
Az emberélet útjának felén talán esett. A híres toronyból talán óraütés szállt felém, és én méregettem: mennyit rombol bennem a perc, van-e még esélyem szerelemre, gyászra, s irgalomból is jut nekem majd, vagy csak a szégyen marad, és őröl meszes agyamban: miért így történt!? Nem tudom! Nem értem! Istenem, hiszTovább…
Fenn az ablak négyszögében leng a szélben leng az ág még mintha láng leng mintha láng ég alkonyodván egyre nézem mintha újra fogna kézen mégis itt vagy? itt? egészen? mintha együtt ringanánk éltető szép tiszta láng bolyhosodó est szívében Már nem leng az ág az égen fennakadt a lassú szélbenTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.