Fenn az ablak négyszögében
leng a szélben leng az ág még
mintha láng leng mintha láng ég
alkonyodván egyre nézem
mintha újra fogna kézen
mégis itt vagy? itt? egészen?
mintha együtt ringanánk
éltető szép tiszta láng
bolyhosodó est szívében
Már nem leng az ág az égen
fennakadt a lassú szélben
megsebezve szárnyait
tudom jól hogy nem vagy itt
és már soha el nem érem?
elkuszálódott egészen?
holnap újra látom ébren
idővé font szálait
durva gúzst a pille léten
A pillanat lángja lengve
lobban el a végtelenbe
hisz tudom hogy nem vagy itt
ahol most is megtagadnak
rám zárják megint az ablak
négyszögének rácsait
©Fűkő Béla grafikája