Visszatér a múlt Valahonnan mélyről jön fel a múlt, a múlt, ami voltam. Jön felém, és én itt fekszem, holtan. Valahonnan távolról üzennek ők, ők, akik nincsenek már. Integetnek, és kiabálnak, de megkötöz a halál. Ki voltam, és mivé lettem? Egyetlen perc az egész – Valami elsuhant felettem. Döbbenten nézem,Tovább…
Annabé óvodai barátai között sokáig nem volt fiú, mert velük nem lehetett olyasmit játszani, mint a lányokkal. Kivéve egyet, akivel biztosan lehetett volna, ő viszont még a nevét sem árulta el Annabének. A többiektől kellett megtudnia, hogy Gábornak hívják. A kislány ezen kívül csak annyit tudott róla, hogy nagyon szeretiTovább…
Nem tudok beszélni az érkezésről. Képzeljetek el egy saját partszakaszt, lefelé fordított poharakat, tengerre néző ablakot. Mindennap kijön a vízből valaki, akit a világ bizonyos pontján láttak meghalni, itt meg csak fél lábra áll, oldalra billenti a fejét, hagyja, hogy kifolyjon füléből, testüregeiből a víz, de nem nevezik feltámadásnak aTovább…
Majd a tenger lassan összezárul Mózes nem nyitja meg újra. A parton rekedteket Halál úr, kegyelmet kérni tanítja. A Kánaán pedig túl messze van, és minden utadat állja, ami az életedből hátravan, elmossa a sodrod árja. Itt ragadsz magányos szigeteden, ami csak általad lakott, régi hajótörött vagy, névtelen. Nincs hajód,Tovább…
anyánk, a nő szüntelen átváltozás oltalmazó szelíd önfeláldozás áldó imája ős-vétkeinkre megváltó kegyelem gyöngéd feloldozás anyánk, a nő gyöngéd mosoly vetett tiszta ágy könnyű álmodás ráncokból kihajtó hajnalfény-virág gyöngyház-szín finom ragyogás anyánk, a nő vasalt ruháink illata távoli emlék-varázs szerelme örökül hagyott folytatás arany kalászból érlelt áldott új kenyér ünnepiTovább…
„Három homokhang, három skorpió: a vendégek, a csónakban ők is.” (Paul Celan: Havdalah) a szem alámerül a vízfelszín alá a testtel együtt más világba tekint lebeg van-e Isten a folyó sodorvonala felé lassan ellebeg a felhők is alászállnak a vízre angyalok minden ezüstre és szürkére rezzen madár sehol aTovább…
Bambán bámulom, ahogy egy vándorpoloska sokadik körét rója a házmesternétől kapott krumplifőzelékes fazék peremén egyensúlyozva. Most tétován megfordul, és újabb körbe kezd, az ellenkező irányban. Vajon mi késztette erre? Elhatározása nem tűnik túl szilárdnak, egy negyedkör után ismét irányt vált, aztán újra és újra. Fáradtan fordítom el a fejemet… ATovább…
A cipője, a Duna-parton?, kérdezi, és aztán elhallgat. Ottmaradt. Otthagytam, válaszolja, nagyon is zavartan. Alighogy levegővétel. Valami előtt. Nem szabad, az nem lehet!, mondogatja, miközben minden mozdulata arról beszél, hogy nagyon is. Valami levegővétel, hogy ne történjen meg, ami megtörtént. Ami van, az nincs és nem volt, mondja megint, ésTovább…
Szélmalom áll minden lélekben, hol nem őrölnek mást, csak őt. Ember lakik bent a szörnyekben, a jó a rossz-szal összenőtt, csak magát tartja szem előtt, aki semmire sem figyel, s magának lopja az időt. A visszaélés fél siker. A félsiker már visszaélés, viszont a félkudarc kevés, a jókedv csupán megkísértés,Tovább…
Türelem Azt élem, amiből vagyok. Kiméri egymást fény és feketeség. Nem tudom, a vállamra tett kéz ugyanazé-e, aki egykor megszólított. Csak türelem. Lassan kiegészülök. Az idő rám rajzol, színez, átsatíroz; mást nem fejez ki, mindig önmagát. Tisztulni a csendig. Már készülök. Szembenézni és elrejtőzni újra. Igazságosnak lenni a múlthoz. VadrózsaTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.