On:
In: Szépirodalom, Vers

Ócska kopott mosoly, végleges a sötét. Elkopott álmait, két kézzel szórja szét. Jó kedve csak játék, nem komoly szerelme. Csókja nem ajándék, nincs a szíve benne. Ne szeresd, ne kutasd! Kerüld el messzire! Magát sem szereti, nem néz már senkire Üres lett, szomorú, megöli szívedet. Hunyd be a szemedet, amikorTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

összekulcsolom ujjaimat a hajam körül és lófarokba kötöm a tarkómon, melegem van minden tincstől, mi nyakamhoz ér, viszketek mindenhol, kifordítom a pólót a kezemben, a címkét keresem, amit jól belevarrtak az oldalába, hogy irritálja a bőröm és jelezze, még mindig élek, egy mozdulattal vágom ki, mint amikor ollóval kapok beleTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

József Attila emlékére Tizenhárom éves koromban történt Kolozsváron. Hetesek voltunk Julcsával. Órák után nekünk kellett kitakarítani a régi, magas, íves mennyezetű tantermet. Üres volt az osztály, a csendben csak a padok puffanása hallatszott, ahogy recsegve oldalukra döntöttük őket, gurultak kifelé a megbarnult almacsutkák, ottfelejtett ceruzák. Barátnőm váratlanul egy könyvet vettTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Azt mondta minap egy gyermek, tudós könyveket tett tűvé, de a könyvek sem feleltek: hogyan lesz az ember költővé? Választ arra sem talált még, hogyan szenvednek, szeretnek, s arról sincs semmi emlék, hogyan születnek a versek? Minden vers poéta-őstitok, íródik a régen megvolt, lelkében ott az ősi ok: a „mégTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kovács bácsi fent lakik Kovács bácsi fent lakik a harmadikon, és mindig morog, amikor megy felfelé, de amikor lefelé jön, nagyon kedves, utat enged mindenkinek, menjenek csak, kérem szépen, hagyják le az öregembert, mondja mindig Kovács bácsi, félreállok, rohanhatnak, te is, fiam, szaladgáljál, lehúzódok előled is, lesz helyed, hogy nagyotTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha a költő olyan szerencsés, hogy, mint mostanság, megöregszik, álltó nap vizslatja a testit: hol, mi szúr, ijedezve szemléz, s rögtön verset babrál bajáról, nem a köznek, csak unt magának, elfojtva a közlési vágyat, nyűgével morgolódva rámol. Készülve rakosgatja bugyrát, ne legyen gond, ha jön a mentő, de ha késik,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Arturo Ui kettészedte az országot, persze, csak virtuálisan, persze valóságosan, csak okosban; az emberek ugyanúgy élnek, besorolják magukat és másokat, ebből következően mindig a másik oldalon lévők a hülyék, miközben Arturo Ui vigyorog, kokárdát tűz borzasztó szabású zakója hajtókájára, zsebre vágja kezét, kijelenti: Megvédelek titeket, ha akarjátok, ha nem. ATovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

két kézzel húzom fel reggel a zoknit a lábamra, csordultig töltöm a bögrét kávéval és hagyom, hogy hasson a koffein az ereimben. felöltözöm, megfésülködök, arcot rajzolok magamnak, mindig ugyanazt, nehogy megijedjenek az emberek tőlem. percekkel korábban érek ki a megállóba, én várok a buszra, fordítva úgyse működne, a közösségi közlekedésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

– apámnak, odafel – amikor beléptem a kórterembe apám vidáman mosolygott barna szeme sugározta felém öröm mellé a szeretetet csodás volt a tekintete a legőszintébb, amit valaha láttam képzeld, mondta, itt van a lali is milyen lali? – kérdeztem, s mesélt hát tudod, aki ott lakott… és aki hányszor jártTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Zsófia új munkahelyet keresett. Nem sokat gondolkodott a váltáson. Jött egy váratlan lehetőség. Egy ismerőse ajánlotta a jól menő céget. Azon kapta magát, hogy máris interjún van. Két körös volt a megmérettetés. A HR-esnek tetszett a fiatal, kedves, értelmes lány. Az írásbeli tesztje száz százalékos lett. Ilyennel mostanában nem isTovább…