On:
In: Szépirodalom, Vers

piros selyem csak annyi néhányszor felmegy a lépcsőn rossz a világítás összekeverednek a zajok aztán a pattogó feszes beszéd ugyanabban a házban több különböző univerzum aztán megint a lépcső a 15 wattos égő száll a füst rágyújtottam egy Stuyvesant álmomban piros selyem feszülő és aztán még esik is minden csupaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

tíz emelet ásított rá a napfénytől és betontömegtől forrósodó játszótérre rohangáló gyerekek bicikliztek rollereztek labdákat szórtak egymásnak vagy bárki másnak a padokon megpihenve felügyelő szülők a hinta mellett széles járda s ahogy futkároztak önfeledt csodájuk remegtette a megvénült bámulókat is egymás felé rohant két óvodáskorú teremtmény egyik kakaó, a másikTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Félek. Mióta bejöttek szobámba melegedni a fák, szűkösen vagyunk. Bizalmatlanul pislogtak rám: vajon miféle szerzet lehetek én? Minek ez a sok láb, kéz, miért a csillogó szemek és hogyhogy nem zöld a hajam? Megkóstolták a vacsorámat és fanyalogtak, belelapoztak könyveimbe és megsajnáltak. Ágyamtól görcs állt derekukba, és a postás motorjaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(montázs, verscímeimből) Megteremtettelek. Belőlem nőttél. Megszerettelek. Ma, távolodón, fázom nélküled. Csillagfény-távol a mosolyod. Fényt csókolsz rám. „Azóta” – hófehér gyászban – mégis élek. Valami égi hatalom vigyáz. Tavasz jön. Azt hittem, majd megérkezel… Áldanám a létet! „Azután” csak a hiány, elmúlás, alkony, fájó hajnalok, kék csend, fényvirág. Angyalok sírnak. …Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nyakunkon a kötél Villon úrnak, tisztelettel Napról-napra zuhognak ránk a hírek, hová tart a világunk? Félelem már nem fog el, inkább undor, én nem fogok ünnepelni. Mi legyen a cél? Túlélni? Vagy beletörni? Érzem: nyakunkon a kötél, bár a seggemen még nem érzem én, mint hajdan a szép emlékezetű Villon,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

várjam, hogy várod hogy menjek? várjam, hogy várod hogy gyere? várjam, hogy a távolság várának falai leomlanak az egykedvű időben? bontsam a távolságfalat tíz körmömmel? vagy várjam, hogy a szívemből eredő artéria lüktetve áttöri a földet, és kapillárisaidba kapcsolódva veled legyek? várjam, hogy várom jöttöd? várjak, míg elmúlik hogy várlak?Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Narkisszosz és Harry Potter egymást nézegetik a tükörben kétfelől. Mióta tart ez így? Kezd kínos lenni a dolog. Egyet kell értenünk Jean Cocteau-val, bizony jobban tennék a tükrök, ha egy kicsit elgondolkodnának, mielőtt oly magától értető közönnyel másolnak le mindent, ami az útjukba akad. De semmi tapintat. Hübelebalázs módján készülTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Az ápolónő mondta, hogy majd viberen. Azt mondta az ápolónő, hogy hívja majd viberen, legyen bekapcsolva a kamera, és akkor láthatja az anyját. Mert ő odaviszi a mobilját az anyjához, mármint az ápolónő, a saját mobilját, és majd odatartja az anyja arca elé a mobilt, és akkor így láthatják egymást.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A nagyvárosi tereknek és parkoknak bizonyos értelemben önálló életük van. Jó esetben olyanok, akár az zöld oázisok a városi élet beton-sivatagjaiban, amik pihenésre és felüdülésre adnak lehetőséget a megfáradt és elcsigázott lakosoknak. Ám a történelem viharaiban megeshet az is, hogy ugyanezek a terek és parkok – szinte önmaguk jóságos mivoltábólTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Tomori Elek ott állt a Szabadság-híd tetején, kicsit lihegett az erőlködéstől, amikorra felért. Felpillantott a magasba, a kitárt szárnyú, mozdulatlan turulmadarakra, mintha várhatna tőlük segítséget, aztán lenézett a mélyben hömpölygő Dunára. – Talán inkább az asszonyt kellene ledobnom – dünnyögte keserűen. Határozatlanul ácsorgott a magasban, görcsösen szorítva a hideg vasszerkezetet.Tovább…