piros selyem csak annyi
néhányszor felmegy a lépcsőn
rossz a világítás
összekeverednek a zajok
aztán a pattogó feszes beszéd
ugyanabban a házban
több különböző univerzum
aztán megint a lépcső
a 15 wattos égő
száll a füst rágyújtottam
egy Stuyvesant álmomban
piros selyem feszülő
és aztán még esik is
minden csupa pára
a hangoknak nincs határa
lassú és simogató beszéd
tekintetek és illatok
tükrök üvegek poharak
kergetőző bogarak
majd újból az eső
a végtelen eső
©Orosz István: Fekete lyuk, fehér lyuk