tíz emelet ásított rá
a napfénytől és betontömegtől forrósodó játszótérre
rohangáló gyerekek
bicikliztek
rollereztek
labdákat szórtak egymásnak
vagy bárki másnak
a padokon
megpihenve felügyelő szülők
a hinta mellett széles járda
s ahogy futkároztak
önfeledt csodájuk
remegtette a megvénült bámulókat is
egymás felé rohant két óvodáskorú teremtmény
egyik kakaó, a másik fekete bőrszínnel
és kiáltották egymásnak
édes
anyanyelvükön
„én voltam a gyorsabb
én voltam a gyorsabb”
további játszadozásuknak
átmenetileg
véget vetett édesapjuk érkezése
magasba emelte a kakaót
koromként fénylő karokkal
és fehérlő mosolyszemekkel
hóna alatt pörgette a feketét
„édesapa, édesapa” – visították
aztán hirtelen üvöltés hasított
a játszótéri zsibongásba
a tízemeletes egyik erkélyéről:
„húzzál haza a gecibe, büdös nigger migráns”
a váratlanul jött csendben
néhány arc egymás felé fordult
szó nem hangzott el
a „sápadtarcú” anya mereven ült a padon
apuka terelte gyermekeit
a játszótértől
egy terelő vágányra
hazafelé
valaki rossz helyre született
vagy rossz helyre jött
nincs visszatartó szó
nincs visszaüvöltés
nincs vágányzár
hírek vannak
hatalommánia
gyűlöletszítás
ország-kettészakítás
s legelébb: tolvajlás
autokratikus nemdemokrácia
vesződjek még veled
hazám?
Az illusztráció forrása: https://www.facebook.com/TheBoweryTheatre/photos/