On:
In: Szépirodalom, Vers

piros selyem csak annyi néhányszor felmegy a lépcsőn rossz a világítás összekeverednek a zajok aztán a pattogó feszes beszéd ugyanabban a házban több különböző univerzum aztán megint a lépcső a 15 wattos égő száll a füst rágyújtottam egy Stuyvesant álmomban piros selyem feszülő és aztán még esik is minden csupaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szürkén hallgató ég alatt madarak repülnek alacsonyan, szétszóródott dalokat keresnek forgó kerekek nyomaiban. Múlik minden, és születik újra, felsír a gyermek ott is, ahol a fények csak a házak falát kényszerítik térdre. A hangzavar ürességében keresni indulnak, menekülő erdők sűrűjében, haldokló óceánok hullámai, csukott szemhéjak rebbenései, a teremtés végtelen lepleTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem volt sanszom a röpke búcsúcsókra, Anyám, Te úgyse ismersz rám, szegény. A macskakő a szívemig dobolta, hogy más kelt útra, más indult, nem én. Egy lépés volt, hogy elfogytak a házak, a templom és a címeres lebuj, a kocsmák aznap rám hiába vártak: Emlékük rongyos, nyűtt cipőmre hull. ATovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Vízcsobbanás, vidám sikítás, beszédzsongás vegyül távoli autók surrogásával, méh zümmögéssel, a ki-kinyíló teraszajtó nyikorgásával. Hason fekszik a nyugágyon, arca alatt nedves törülköző, fölötte halványkék a távol, s izzó korong lövell kíméletlenül a földre. Éget, perzsel, ahová ér, ugrana, menekülne előle, de nem lehet, meg kell ez a fény, a DTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az újrainduló mutatókról 1. a régi falióra minden nap megáll 30-40 percre erőt gyűjt ilyenkor önbizalmat további körökhöz azután elindul ismét hogy folytassa útját a következő megállásig az állítólag közösen elfogadott (holott valójában szintén önkényesen megállapított) idő múlásától már régen elszakadt nem érdekli de a szolgálatot fontosnak tartja él mertTovább…