Visszatér a múlt
Valahonnan mélyről jön fel a múlt,
a múlt, ami voltam.
Jön felém, és én
itt fekszem, holtan.
Valahonnan távolról üzennek ők,
ők, akik nincsenek már.
Integetnek, és kiabálnak,
de megkötöz a halál.
Ki voltam, és mivé lettem?
Egyetlen perc az egész –
Valami elsuhant felettem.
Döbbenten nézem, hogy közelednek,
mindazok, akik én voltam itt.
S látom, hogy a testem egyre csak lapít.
A szomorúság pusztulása
Azt mondják, kevesen tudják,
mi is a Boldogság.
Nos, én sem tudhatom.
Csak azt látom, hogy azok,
akik nem én vagyok, azok
mind-mind boldogok körülöttem.
Talán csak a múlt, ami néha-néha
kicsinke boldogság-felhővel ugyan,
de megérinti az arcomat.
Talán csak a múlt, ami néha-néha
még elűzi belőlem a rosszkedvemet.
Majd ha a Bárány!
Ha a Bárány elsikoltja magát,
akkor elmúlik minden.
A szomorúság is meghal,
mindenekkel.
©Gősi Ferenc fotográfiája
Különleges összhang a vers és az illusztráció között. Gratulálok!