naplóolvasás titkaid féltve őrzött füzeteidben lassan sorba mind kitárulnak előttem az ajtókat óvatosan nyitogatom túl már a hetediken visszafordítom a lapokat ezek mind misztikus ajtók a múlt szorongató férfi-magányára nyílnak sosem tudva meg tán jobb lett volna egyszer önként magadtól tárod ki őket lapjaid meg kell szoknom nem siethetek Tovább…
Visszatér a múlt Valahonnan mélyről jön fel a múlt, a múlt, ami voltam. Jön felém, és én itt fekszem, holtan. Valahonnan távolról üzennek ők, ők, akik nincsenek már. Integetnek, és kiabálnak, de megkötöz a halál. Ki voltam, és mivé lettem? Egyetlen perc az egész – Valami elsuhant felettem. Döbbenten nézem,Tovább…
Ha közelebb jössz, elmesélem, milyen átkot törsz meg éppen, hogy olvadásom hány év jege, isten tudja, megérted-e. * Őszi reggel jön majd értem, nem kopog és nem köszön, végignézi szótlanul, hogy elmerengve öltözöm, autóba tesz, nem kér számon, nem tiltja a könnyeket, dudorászni kezd valamit, rám bontja a kék eget.Tovább…
önigazolás szóljon rám valaki: dobd el a magad verő botot gondolj az emberi méltóságra – ki más szeretne? – kegyelmezz magadnak! itt vagy kődobásra tegnapi szavaidtól kimozdultál körvonalaidból váltsd meg a jövőt valamerre menj! öniróniával enyhített létezésem főnevei: mozaikok belülnézetek mai kis kudarc cserbenhagyás meg sem vívott harc kalandor tudásvágyTovább…
Életfaltégláim repednek sorban, fénymázuk mattul, a habarcs is mállik, mit ifjonti erővel összehordtam, romba dől egy napon, s torlasszá válik. Rommá lészen, jaj, falam védereje, hol egykoron az eszme szaladt végig, gerince megrogy, meszes lesz az ere, az igét védő váram levitézlik. Kapuját a rozsda halálra marja, lőrésében a kilátásTovább…
Életfaltégláim repednek sorban, fénymázuk mattul, a habarcs is mállik, mit ifjonti erővel összehordtam, romba dől egy napon, s torlasszá válik. Rommá lészen, jaj, falam védereje, hol egykoron az eszme szaladt végig, gerince megrogy, meszes lesz az ere, az igét védő váram levitézlik. Kapuját a rozsda halálra marja, lőrésében aTovább…