On:
In: Szépirodalom, Vers

utánad már nem csókoltam meg senkit. hazaindultam a buszmegállóból, belém karolt a délután, a járdáról lerúgtam egy kavicsot, és néztem, hogy megőszült az út szélén a Kiserdő. lépésenként mormoltam valamit, hátha attól még távolabbra visz tőlem téged az a busz. mormoltam, hogy ne legyen olyan nagy az a csönd, amitTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Petőcz András: Különös Bárány Különös bárány köztünk az Isten, megfáradt arcán szomorú mosoly. Vékonyka, szakállas öregember, aki mindig csak egyedül kóborol. Annyira maga van, annyira fél! Örök aggódás a tekintete. Mindegy, hogy ősz, tavasz, nyár avagy tél, olyan, mintha épp búcsút intene, és csendesen valóban elköszön, itthagy valamit, ami aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Türelem Azt élem, amiből vagyok. Kiméri egymást fény és feketeség. Nem tudom, a vállamra tett kéz ugyanazé-e, aki egykor megszólított. Csak türelem. Lassan kiegészülök. Az idő rám rajzol, színez, átsatíroz; mást nem fejez ki, mindig önmagát. Tisztulni a csendig. Már készülök. Szembenézni és elrejtőzni újra. Igazságosnak lenni a múlthoz. VadrózsaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hogyan lehetséges, hogy az ember lánya mosogat, takarít, főz, a jószágot már megetette, és közben belibeg valami furcsa alak, amilyet még sose láttam, lépdel, de mégsem lépdel, egy arasszal a föld felett jár, bőre sápadt, mint egy halotté, de mégsem olyan, mert ragyog, akár a hó vagy a napsütötte víztükör.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Téli kollázs Nézd a Soractét magas hó borítja, s a hold sápadt sarlója egyre nő, kikönyöklök a szeles csillagokra, Nakonxipánban hull a hó. Kihűl a nap az alkonyi grafitban, most tél van és csend és hó és halál, kóbor kutyaként jár a szél, a csördülő ég vasban áll. Fönn, fönnTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

10. Rohan az idő, mindennel sietnünk kell! Mert a vég – titok Time is running, Hurry up with everything! The end is secret 時は走る 万物と急げ! 最期は神秘 toki va hasiru banbucu to iszoge! Szaigo va himicu   11. Attilának Ketten maradtunk – szárnyalj, repülj felfele óvlak holtomig We are left aloneTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nézőpont kérdése Ha csak nézel, egy vagyok. Ha már látsz is, az EGYETLEN leszek. Szokások Megszokni téged nem akarlak, leszokni rólad nem tudok. Szeretet Apró ráncaim minél jobban mélyülnek, annál szebbnek látsz.   Első közlés.   Fotó: Karinthy Vera portréja / Kozári Ákos fotográfiája KARINTHY VERA énekesnő, angol nyelvtanár, KarinthyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mit – mivel Ha hinni akarsz, énekelni szeretnél a bicepszeddel.   Technológia Az anyag nem él. Csak azért létezik, hogy a lélek látsszon. Isten személyes jelenléte nélkül hit, vele – csak tudás.   Első közlés.    Bornai Tibor portréja / Németh Gabriella fotográfiája   BORNAI TIBOR (Budapest, 1955. április 13.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(a Szent István Társulati Biblia alapján)   Mt 4 Akkor a Lélek a pusztába. Böjtölt. Megéhezett. „Ha Isten Fia vagy.” „Parancsot adott angyalainak.” „Változzanak kenyérré.” „Távozz, ördög!” A szent városba. Templom párkányára. Egy igen magas hegyre. A világ minden országát. „Uradat imádd!” Erre otthagyta. Világosság támadt. Halászok voltak, s éppTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha hallanád sosem volt Visszhangját a csendnek hangtalan szavakat Áldozó kezed nyomán Megtörve betükre esve háromszor fénylik át az égen remegve Hangok éj csillaga Szavakkal járok utánad ujra kísért a bánat Túl mindenen rőt pipacsmezőn száraz tövis nyomát félretolva csendben betakar a félelem Álomkapuján nincs átjárás Csupán hitvány fénye ViláglikTovább…