(a Szent István Társulati Biblia alapján)
Mt 4
Akkor a Lélek a pusztába. Böjtölt.
Megéhezett. „Ha Isten Fia vagy.”
„Parancsot adott angyalainak.”
„Változzanak kenyérré.” „Távozz, ördög!”
A szent városba. Templom párkányára.
Egy igen magas hegyre. A világ
minden országát. „Uradat imádd!”
Erre otthagyta. Világosság támadt.
Halászok voltak, s épp hálót vetettek.
„Gyertek. Emberek halászává teszlek.”
Őket is hívta. Otthagyták a bárkát.
Híre elterjedt. Kit bajok gyötörtek.
Bénákat. És meggyógyította őket.
Csapatostul. Galileát bejárták.
Mt 5
Fölment a hegyre: „Boldogok, akik.
A lélekben szegények, mert övék.
Szomorúak. Szelídek. Éhezik.
Ujjongjatok! Szenvednek üldözést.
Hegyen épült várost elrejteni.
Véka alá. Ízét veszti a só.
Az igen igen, a nem nem. Ami
ezenfelül van, gonosztól való.
Aki megüti a jobb arcodat.
Aki perbe fog. Annak add oda.
Vággyal asszonyra néz. Fölkelti napját.
Ha csupán azokat szeretitek?
Lesztek fiai. Tökéletesek.
Mennyek országa. Atyátok. Igazság.”
Első közlés.
Fotó: Halmai Tamás portréja / Magyar Kurír
HALMAI TAMÁS (1975-) József Attila-díjas költő, esszéista, kritikus, 66 kötet szerzője.
A pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumban érettségizett 1993-ban, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemen (napjainkban: PTE) végzett magyar irodalom–tanár szakon 1999-ben.
Eddigi munkahelyein magyartanári, napközis nevelői, iskolai könyvtárosi, kulturális rendezvényszervezői, sajtófelelősi, valamint szerkesztői, korrektori munkakörökben dolgozott. Jelenleg szerkesztő a Napút Online-nál.
Pécs-Somogyban él.
Szerzői blogja: Felhőposta – Versek, prózák, vízjelek