On:
In: Szépirodalom, Vers

(a Szent István Társulati Biblia alapján)   Mt 4 Akkor a Lélek a pusztába. Böjtölt. Megéhezett. „Ha Isten Fia vagy.” „Parancsot adott angyalainak.” „Változzanak kenyérré.” „Távozz, ördög!” A szent városba. Templom párkányára. Egy igen magas hegyre. A világ minden országát. „Uradat imádd!” Erre otthagyta. Világosság támadt. Halászok voltak, s éppTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

ha jól akasztod fel, nem fújja el a szél, csak meglebegteti, mint résnyire nyitott ablak a függönyt, mindennek a közepét keresem, még annak is, aminek nincs, egy ideig néztem, ahogy becsukódik mögötted az ajtó, a lebbenés, ami kísért, megborzolta a hajam, ez a szerelem, a bizsergés a hámréteg alatt, ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Páternoszter Az erőt sugárzó masina úgy tűnik percenként újat tud alkotni, a színrelépő különbözik a megelőzőtől. Mély hangon bátran merül alá, először lába, aztán a törzse tűnik el, majd keserű szája. Újabb fülke: világos szőke haj, apró fogak sóhaja, ringató vörös körmök. S jön sorban a sok sápadtan mosolygó agyvelő,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Megkeverte a kávét. Forró volt. Egy kevés cukrot és tejet rakott bele, gomolygó, áttetsző ködként kúszott orrába az illat, melyet annyira szeretett. Sok mindent szeretett. És sok mindent nem, bár úgy tűnt számára, egyiknek sincs túl nagy súlya, túl nagy jelentősége. A kávéház teraszán ücsörgött, várta, hogy jobb legyen aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

El fogsz felejteni. Elbúcsúzhat az arcbőröm az ujjbegyedtől, ahogy az idegszálaid szállítottak valamit belőlem benned, integetek a központi pályaudvaron, az agyadban, és már nem látod, hogy elkezdem pirosra dörzsölni a szemem. El fogsz felejteni. Elfújsz majd egy gyertyát, és egy ideig a vékonyka füstön tűnődsz. Ahogy a viasz visszadermed, nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Két maréknyi csokigolyót próbálok a számba tömni a legnagyobb sikerrel. Senki sem figyel, azt tehetek, amit akarok, még saját magamnak is láthatatlan vagyok. A konyhában bujkálok, az ablaknak háttal, és csak tömöm a fejem a mosogató felett. Édes és mámorító, éhezett a lelkem, és a testem a csokira. El kellTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Krisztus meghal minden más születik tavasszal. A rügy kifakad az ág kihajt a kiscsibe a bogár a vetemény kikel a fű sarjad előbújik a hóvirág és a krókusz. Talán az ibolya az első amire azt mondjuk kinyílt. A gólyák visszatérnek a fecskék megjönnek az egynyári növények virágba borulnak. Sajátlagosan melyikTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Megy a két tanítvány, melléjük szegődik egy idegen, akiben nem ismerik fel Jézust. Idegen, mert mindig azt hisszük, kiismertük, de mindig elfelejtjük, milyen valójában, behelyettesítjük őt kis maszek vágyainkkal. Idegen, mert országa nem evilágból való, ha evilágból lenne, katonái már réges-rég lemészárolták volna mindannyiunkat, de ő ehelyett nap nap utánTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a, Azon a télen mindenük elázott. A kertben a levelek, a macskák, a székekre rakott ruhaneműk. Elázott a hit, az értelem szemei lecsukódtak a rátelepedett párától. Kövér izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokukon. Azon a télen szívta fel házfaluk a csüggedés mocsarát. Külsőre úgy tűnt, még minden rendben. De már érett a nagyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

tegnap fényképezés közben odaállt mellém egy srác úgy ismerte ahogy a tenyerét Csíkszeredát csak két percet várjak amíg kiteríti a piros búvárzászlóját és akkor úgy legyen hogy a Hősök tere szobrai finoman érintsék meg a hátát de legyen inkább két kép és kezembe nyomta a tablettjét oké mondtam és belőttemTovább…