ha jól akasztod fel, nem fújja el a szél,
csak meglebegteti, mint résnyire
nyitott ablak a függönyt,
mindennek a közepét keresem,
még annak is, aminek nincs,
egy ideig néztem, ahogy becsukódik
mögötted az ajtó, a lebbenés,
ami kísért, megborzolta a hajam,
ez a szerelem, a bizsergés a hámréteg alatt,
és a szavaid a fülemben, amikor azt mondod,
én így is szeretlek, középen akaszd fel,
ne essen le, te jól ismered a világ működését,
én vakként tapogatózom a sötét szobában
és ajtónak hiszem a betonfalat,
hallom a koccanást és a felületi bőrsérülést,
az aranymetszést keresem,
mást nem találok,
gyűrötté szárítja a kötél,
nem szereted,
tudom,
felhős az ég,
szűrt napfény két pislogás között,
a szél lefúj egy bugyit a fregoliról.
Első közlés.
Fotó: Seres Rebeka portréja / Gál Vivien fotográfiája
SERES REBEKA 1998-ban született Budapesten. A Károli Gáspár Református Egyetemen végzett magyar szakon és az ELTE-n irodalom- és kultúratudomány mesterszakon. Jelentek meg versei, prózái, tudósításai, kritikái többek között a Szilfa-líra Kávéház, a SZIFONline, a Tempevölgy, a Litera, az Irodalmi Szemle, az Újnautilus, a Nincs online folyóirat oldalán és a Szkholion folyóiratban. A Litera-Túra Művészeti Magazin kreatív szerkesztője és tagja a Fiatal Írók Szövetségének.