80 éve született, 10 éve hunyt el Fodor Ákos költő – ebből az alkalomból indított havi emlékrovatunk 2025 év végéig közöl versösszeállításokat és más érdekességeket a szerzőtől, a szerzőről.
Rovatvezető: Podonyi Hedvig
F. Á. – EMLÉKKÉPEK
E havi összeállításunkban részleteket mutatunk be néhány visszaemlékezésből, amelyek a Fekete Sas Kiadó Vers légy – ne költő Fodor Ákos-emlékkönyv című kötetében is helyet kaptak.
„Ákos a legkedvesebb játszótársam volt, a legjobb dolog, ami egy embernek megadathat. Megtanított menekülni a zenébe, ahogy ő is megtanult a műveibe menekülni, és azokon keresztül hihetetlen magasságokat elérni, ahol már nincs emberi gyarlóság.”
(Nagy Tihamérné Bécsy Gizella hegedűművész)
„Azt a hatalmas dolgot kaptam tőle, hogy kommentár nélkül és drukkolva figyelte
az útkereséseimet. Mindet! A magánéletit, a szakmait, meg még az anyait is. Bár ez
utóbbinál egy picit zárt. A hallgatása által is sokat tudtam meg róla. Én szétszórt
voltam (vagyok), ő meg figyelt! És amikor nagy ritkán a társaságában voltam, én is
megtanultam figyelni. Akkor és ott! Csak vele! Egy ibizai nyaraló árát fizettem ki a
harminc-valahány évig tartó pszichoterápiámra, és mégis Ákostól tanultam a legtöbbet magamról.”
(Bíró Mari könyvtervező, grafikus)
„…rászoktam arra, hogy minden problémámmal hozzá forduljak. Alig volt nálam idősebb, mégis olyan szinten mertem kérdezni mindenről, mintha az apámmal lett volna egykorú, mert annyival többet tudott a világról, annyival bölcsebb volt, és sok mindenben jártasabb. Harminc-valahány éve is, amikor nősülés előtt álltam, tele voltam kétséggel, és őt kérdeztem meg: nem fogom-e nagyon megfizetni az árát annak, hogy most boldog vagyok? Szippantott egyet a cigarettájából, és azt mondta: »Te már előre megfizetted.« És én akkor megnyugodtam, és ebből a szempontból azóta is nyugodt vagyok. Egy mondattal elintézte azt, hogy ne görcsöljek, ne idegeskedjek, ne féljek. És több esetben volt ez így.”
(Díner Tamás fotóművész)
„Kiadós, megrogyasztó, életközepi válság kellett hozzá, hogy segélykérőn kezdjek kapaszkodni felé. A telefonokba, a találkozásokba, a megértő-távolságtartó, bölcs mondataiba, és egyre inkább a haikuiba. Mint aki hirtelen fölfedezi, hogy a domb, amin eddig léha hiúsággal csücsült, aranypénzekből van összerakva. Elképedve vettem tudomásul, hogy egy-egy ÁKOMBÁK-haiku, a megformálás tökéletessége mellett, egész életre szóló eligazítás. Hogy mint mesebeli vándorlegény, akinek soha ki nem fogyó hamubasült pogácsát csomagoltak otthon, úgy tarisznyázott föl engem és mind az őt értő boldogakat ez a sors-küldötte angyal.”
(R. Székely Julianna újságíró)
„Ritkán találkoztunk, de alig múlt el olyan hét, amikor telefonon ne beszéltünk volna legalább egyszer. Ha történt valami a világban, Challenger, Csernobil, Chapman, akármi, ami megihlette, arról beszélgetve lett, és utána mindig úgy éreztem, mintha egy főúri lakomán vettem volna részt: Ákos bőven ellátott megemészteni valóval. Előadásokat hallgattam a telefonban, megformált, tömörségükben is ékes mondatokat, tele paradoxonokkal, stilisztikai bravúrokkal, szokatlan nyelvi szerkezetekkel. Nálam jóval magasabban járt: mintha műholdról figyelte volna a világot, távoli összefüggéseket látott és fogalmazott meg, olyanokat, mint senki más. Szabadegyetemet tartott a telefonban, én pedig csak néha szóltam közbe, hogy lendületet adjak a szavainak.”
(Révbíró Tamás újságíró, műfordító, dalszövegíró)
„Gyakorta meglep azzal, hogy még önmagánál is különb, ilyenkor néha kiszalad a számon: Te vagy az utolsó gentleman. Mint kedvenc Fellini-filmjeimben Nino Rota képet támogató-gazdagító dallamai, fel-felbukkannak regényeimben az Ő versei. Élőbeszédben is szellemesen, kristálytisztán, gömbölyűen fogalmaz, akárcsak választott műfajában, a mindössze tizenhét szótagból álló haikuban, s én gyakran jegyzetelek, szakasztott úgy, ahogy Goethe szavait jegyezte titkára, Eckermann. Hőseim számosszor szólalnak meg az Ő hangján.”
(Vavyan Fable író)
„A Mestert sohasem láttam. Csak gongszerű bársonymeleg hangja jutott el hozzám. Modern remeteéletre kényszerült, napjait többnyire a lakásában töltötte. Mindig telefonon beszélgettünk. Minden mondata tele volt bölcs humorral. Bőkezűen ajándékozta az útravalót. Például ezt: »Boldogok, akik – ha egyetlen haiku pontjában is – találkozhatnak és megérinthetik egymást.« A haiku volt a mi találkozási pontunk.”
(Vihar Judit irodalomtörténész, műfordító, haikuköltő, főiskolai tanár)
„Még épp csak felnőtt lettem, amikor a másokétól mindenben különböző barátságával megajándékozott. A finomra hangolt, érzékeny gondolkodó. Viszonya az élethez, a zenéhez, a költészethez, mesterekhez, alkotásokhoz önmagában tanítás volt. Öröm volt tőle fogadni.
Akkor még nem tudtam, hogy egy napon haikut ír nekem, és azt sem, hogy egyszer majd saját zenémre írt szövegét énekelem.
Sosem mondtam el neki, mennyire szerettem azért is, ahogy másokat szeretett. Szerelmét, s a többi barátot. Szeretete tele volt figyelemmel, igazisággal, játékossággal, adással.
Tisztánlátását, tűpontos meglátásait megírt sorai örökké visszhangozzák.”
(Katona Klári énekesnő, dalszerző)
„Könyvei ott vannak az ágyam mellett, nem tudok úgy elaludni, hogy ne üssem fel valamelyiket, és ne olvassak el néhány írást.
Megelevenedik előttem a gyönyörű hullámos hajával, a szemüvegével, a cigarettával a kezében, és a csodálatos fehér inggel, fehér nadrággal.
A fehér galamb.
A kifinomultsága, a mélysége, az intellektusa, a könnyedsége…
Szégyen ide, szégyen oda, de én nemrég fedeztem fel Fodor Ákost. Azóta viszont elválaszthatatlanná váltunk egymástól. Annyira bennem élnek a szövegei, annyira fontosak bizonyos pillanatokban, hiszen megnyugtatnak, visszafognak, elcsendesítenek, gondolkodásra, elmélyülésre biztatnak, ráébresztenek valamire.”
(Szilágyi Enikő színművész)
„…Ákos szövegei valamiféle finom anyagként rárakódnak, majd beleivódnak mondataimba. Néha azon kapom magam, hogy »ákosul« beszélek, az ő szavait használom bizonyos helyzetekben, mintha sajátjaim lennének. Ilyenkor eleinte kissé restellkedek, aztán megkönnyebbülök. Jól van ez így. Jó így: mondjuk együtt.
Fodor Ákos verseit naponta forgatom, mondogatom. Könnyebb vele és általa szemlélni, látni a világot, benne magamat. Tudom, számosan vannak ezzel így. Tartást ad. Karbantartja a lelkünket, szellemünket.
Mindennapi etikánkhoz tartozik.”
(Fazakas István könyvkiadó, szerkesztő)
„A hetvenes években találkoztunk először, de barátsággá egy bő évtizede nemesedett kapcsolatunk. Rengeteget tanultam Tőled szakmailag és emberileg is. Szerettem értelmezésfinomító javaslataidat, fogalomtisztázó eszmefuttatásaidat.
A külvilág egy rejtőzködő, távolságtartó embernek gondolhatott Téged, de aki közelebbről ismert, tudta, csupán arról volt szó, hogy nem voltál hajlandó időt fecsérelni méltatlan játszmákra. Sokkal inkább játszani szerettél gondolatokkal, fogalmakkal olyan játszótársak társaságában, akikben megbízhattál.”
(Dolák-Saly Róbert előadóművész, író, zeneszerző, szövegíró, költő, színész, humorista)
„Nem akart nagy hullámokat vetni. Átlátszó víztükör volt – ha valaki nem figyelt, észre sem vette, hogy létezik. Hogy jelen van, azt a felszín apró fodrozódásaiból lehetett tudni. És közben éreztük, hogy ez alatt a felszín alatt milyen hatalmas mélység honol.”
(Bornai Tibor zenész, zeneszerző, szövegíró, festőművész)
„Hogy mi a titka az életében elkezdődött, és máig töretlen népszerűségének, a meg-megújuló idézés-hullámoknak? Talán az, hogy többnyire rövid terjedelmű (legtöbbször haiku formájú) verseiben rengeteg bölcsesség, szeretet, humor, irónia, filozófia és élettapasztalat összegződik, s ez a könnyű befogadhatóság illúziójával ajándékozza meg az olvasót. De ha elidőz az egyszerűnek látszó »rövid szövegek« fölött, ha átengedi magát az át- és beleélésnek, a gondolati-érzelmi azonosulásnak, rá kell jönnie, mennyire fontos és összetett jelentések rétegződnek bennük egymásra. Személytelennek tűnő pár szóban nagyon is sok személyesség; az egyszerűnek látszó felületek alatt hihetetlen mélységek képesek megnyílni.”
(Zalán Tibor költő, író, drámaíró)
Névjegy
FODOR ÁKOS (Budapest, 1945. május 17. – Budapest, 2015. február 21.) költő és műfordító, a magyar haiku jeles mestere.
Fotó: Díner Tamás