Fogadalom Nem esküszöl sem az égre, sem a földre, sem Jeruzsálemre, sem a saját fejedre. és nem teszel fogadalmat semmi nagy dologra, Ehelyett azt mondod: ígéret helyett mindenben elég a néma szándék Mondd, hová vezet ez?   Szárnyas ember Egy szárnyas embert látok a tetőn, szembogara szép s négyszögletes –Tovább…

gondolkozzak csak el magamon s azt bizonygatja mert ő most hódít megszerzi magának azt a férfit mert kifut az időből s egyedül marad elvégre nincs olyan sok így hatvanon túl megeshet nem lesz akihez szóljak hát gondolkozzak csak el magamon volt aztán egy hosszan jajgatva sirató neki most már nincsTovább…

Poggyásszal, gyerekkel, hevederrel szállnak be, elemózsiával, früstök emléke ízesíti a metrókocsit, mosolygó forgatag áraszt körül, szögletesen ülök közöttük, megosztják velem nyílegyenes utamat, leereszkednek e salaktalan berendezésbe, de szíjaik között nedves zöldet sejtetnek, arcukon is a rét, férfi meg nő között is még nedvek villámgyors gesztusai. De lám, ahogy itt lecsillapodnak,Tovább…

a világ elemei jelenségei egymásban foglalnak helyet egymást okozzák vagy kioltják ahogy innen és túl mindenen az utakra hagyom mikor merre visznek mit mutatnak és mit rejtenek el érzelmeimet is egyszerűsítem lelkemben nem tapogatom a gyógyulatlan sebeket nem panaszkodom nem küldök jeleket a környezetemnek hogy rám figyeljenek segítsenek a régvoltTovább…

„E világon ha ütsz tanyát, hétszer szűljön meg az anyád!” (József Attila: A hetedik)   Aztán amikor a folyó örvényéből apám tiszavirágokat fogott álmai elé, végleg maga mögött hagyta szikes bucka-örökségét. Én még ott születtem, egy mezítlábas, kettéhasadt hajnalon, anyám hetedik üvöltésére. Melléből hétszer szívtam örökségül, hogy egyszer mindenkinek elTovább…

A műhelyben Micsoda tánc ez törött ablaküvegen át a templomtorony! Mennyi mértékbe rendezett időtlen pillanat… Valami ősi, nyers erővel áll itt a part. A folyó néma partja épül, lerakódó képek, szobrok egykedvű hordaléka által…   Alkotó Puhán álmodik, mos, főz, tereget, a kínjaiba merült alkotó… Keres, talál újra feláll. Szeme,Tovább…

Ma már nem dicsérjük a császár új ruháját, hozsanna ritkán hangzik, nagy, fényes akkordok nem zengenek. Inkább kritizálunk: ez a redő rossz irányba fut le, s a színárnyalat sem túl szerencsés. Sőt: a császár – nézzétek meg! – kihízta, és tokáját szorítja már a gallér! Igazából mindig csak rizlinget innék,Tovább…

A mélységből kiáltok hozzád, ó, Uram, ki magadnál tartod az igazi nevem… Úgy intézed mindig, hogy te maradsz végül, és benned kell élnem – jól elbántál velem. Lázas homlokom nem hűti le semmi, hiába zúgatod szeleidet reám. E lázas homlokot tőled elfogadtam, de földedből kivet – ez nem az énTovább…

Bújócska Elloptad tőlem a várost. A várost, mely évtizedekig nyomvonalad nélkül simult bele érzékszerveim ösvényébe. Most emlékeddel kell osztozkodnom rajta. Ott vársz rám mosolyogva a Rákóczin, ahol először találkoztunk. Beléd botlom az Oktogonnál rohanó kedd délutánokon. Ott ülsz mellettem a Hunyadi parkban, a fák alig-árnyékában, szégyenlős, szálanként szűrte napfényben. ATovább…

Sylvia már az ajtón belépve az arcokat fürkészte, de ahogy leült a helyére – egy buzgón mosolygó, kedves lány kísérte oda -, még elszántabban kezdte tanulmányozni a körülötte lévőket. A kitüntetésre várók többségét ismerte: volt, akit személyesen is, és volt, akiről csak olvasott vagy hallott. Meg akarta tudni, miként élikTovább…