1988 – Műcsarnok, Abakanowicz-kiállítás. Fogalmam sincs ki ő, csak, ha már Pesten van az ember, akkor megnézi, mi van a múzeumokban, bár a textilművészet addig nem volt érdeklődésem első vonalában. Belépek az első terembe, ami hatalmas, magas, valójában egy óriási méretű, hófehérfalú kiállító tér… …és nem tudok tovább lépni aTovább…

mi mást tehetnék e fénytelen éjben elfogadtalak végleg társamul kapaszkodom beléd megyünk a hóesésben (egymást ölelni is vétek talán) eltűnni tanít e néma ébrenlét helyetted simítja arcomat a szél s hogy lassú kísértés ezüst látomás minden újabb vágy és élni akarás az úton gúnyosan plántálja belénk te maradtál nekem (haTovább…

A török bolt egy tenyérnyi „Kelet” Budapest szívében, pontosabban egy komplett élelmiszerbolt, ami a józsefvárosi Népszínház negyedben található. Minden van benne, ami szem-szájnak ingere, a zöldségektől a fűszereken át az eredeti török húsárukig. Ha felsorolnám az összes terméket, ami itt a polcokon sorakozik, sohasem érnék a végére. Az első ésTovább…

Részlet egy filmforgatókönyvből   Kitartó csengetésünk után nyílik résnyire a zárláncos bejárati ajtó. Egy asszony les ki rajta. Habkönnyű keze megrezzen, ahogy a haját füle mögé simítja. Kérdőn néz ránk. Mélyre rejtett ráncok veszik körül hangtalan száját. Békén elmondjuk mit hoztunk és kitől lányának. Mikor az ajtót tágabbra tárja, tekintetünketTovább…

Hírnévben nincs sikér Fame is a fickle food Hírnévben nincs sikér Tálcája is remeg Egyszer asztala Megterül De másodjára nem. Morzsáit varj lesi És károg gúnyosan Búzamezőre Libeg át – Csak ember hal bele.   Első jó Nap – sok rossz után – My first well Day – since manyTovább…

Munkás Szent József emléknapja a munka ünnepe és egyben a munkásosztály karácsonya ez bizony mind május elseje valamikor a hatvanas évek közepén osztálytársam édesapjától tanultam meg a május elsejei felvonuláson hogyan kell üvegből inni a boldogságot vagyis a jaffát de karácsonyfát én ott nem láttam sehol se szenteket csak elvtársakatTovább…

Ha én kutya volnék pontosan olyan lennék, ha tehetném azonnal lelépnék, s erre-arra, végtelenbe tipliznék. Menekülnék étekadó börtönömből, kivetkeznék vissza-visszarántó szolgabőrből, s minden ismeretlen mozdulatra, szordínóban vakkantanék. Szelíd ragadozó lennék, gügyögésre nyájasan vicsorítanék, jobbra-balra farkat riszálnék, midőn megadó alázattal hazaosonnék. A kapu előtt bűnbánón vonyítanék, hiszen megjöttem, ez a bizonyíték,Tovább…

Adél harmadszor fordult meg az elmúlt években Egerben, minden alkalommal járt fenn a várban, fellépcsőzött a Minaret tetejére, elfogyasztott egy méregdrága borvacsorát a Dobó téren, vagy csak úgy kószált a girbegurba sikátorokban. Már jól ismerte az összes turista látványosságot. A sétáló utcán lézengett, szuvenír boltot keresett. Az egyik keskeny utcaTovább…

egymás lelkéből szökünk a tárgyiasulás fordított lencséin árnyékod negatívja tanullak újra színesben tükrözni mint egy karóra csuklódon a felejtés időzítőbombája ketyeg a világ keletkezéséig nyúlnak vissza másodpercek két nap hasad egy helyett amitől az égben felejtett álmok is megrészegednek még nem tudom mi az hogy zuhanás úgy tekintek az ismeretlenbeTovább…

minden kifordul a helyéről a maszk alatt eltűnik a gúnyos vagy éppen kedves mosoly az érzelmek a szemünkbe költöztek mintha elfelejtenénk az életet messziről jött idegenek vagy az élet felejtené el hogy még itt vagyunk kiszorulunk saját színeinkből szürkére fakulnak a napok a régi életünk egyre szépül a vágyban küzdökTovább…