egymás lelkéből szökünk
a tárgyiasulás fordított lencséin
árnyékod negatívja tanullak újra
színesben tükrözni mint egy karóra
csuklódon a felejtés időzítőbombája
ketyeg a világ keletkezéséig
nyúlnak vissza másodpercek
két nap hasad egy helyett
amitől az égben felejtett álmok is
megrészegednek
még nem tudom mi az hogy zuhanás
úgy tekintek az ismeretlenbe
mintha isten fogná a kezem
és nem vallom be hogy már régen
elveszítettem
2022-01-10