On:
In: Szépirodalom, Vers

Parancs János szelíd parancsa Van napi-, belső- és felsőbb parancs, a szó csontmezők fölött átsuhanó káprázata. Nincsenek gyakorlati célok, és nincs menekvés, csak: legyen meg a mindennapi, külön akarata! Másképpen nincs mód, talán így sem, kitörni. Vergődik akár a dolgok mélyén az iszapos homály. Árnyképe annak, amit az az egyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

egymás lelkéből szökünk a tárgyiasulás fordított lencséin árnyékod negatívja tanullak újra színesben tükrözni mint egy karóra csuklódon a felejtés időzítőbombája ketyeg a világ keletkezéséig nyúlnak vissza másodpercek két nap hasad egy helyett amitől az égben felejtett álmok is megrészegednek még nem tudom mi az hogy zuhanás úgy tekintek az ismeretlenbeTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Elidegenedett világban keressük magunkat, múltunkat, igazunkat. Amit tanultunk az elődöktől, ellestünk a társadalom függönyén át, most már szégyellni kell. Szégyen akkor is volt és volt bűnbocsánat. Ismertük a ház lakóit, beugrottunk egy szelet zsíros kenyérre a szomszédhoz, egy nyelvet beszéltünk. Megváltoztunk, legalább is ezt akarják, hajlítják az ideológiát, görbítik azTovább…