A török bolt egy tenyérnyi „Kelet” Budapest szívében, pontosabban egy komplett élelmiszerbolt, ami a józsefvárosi Népszínház negyedben található. Minden van benne, ami szem-szájnak ingere, a zöldségektől a fűszereken át az eredeti török húsárukig. Ha felsorolnám az összes terméket, ami itt a polcokon sorakozik, sohasem érnék a végére. Az első és legfőbb dolog azonban az illat!
Ahogy belépsz a boltba nyomban megcsapja az orrodat a jellegzetes, enyhén fűszeres levegő. Hogy honnan jön ez a varázslat, az egyenesen rejtély. Nyilván az árukból szivárog valamiképp a zárt, SPAR-szerű és nagyságú légtérbe. Nekem mindenesetre Isztambul és egyáltalán a Közel-Kelet illatvilága jut róla eszembe. És ez számomra és persze nemcsak számomra rendkívül inspiráló tényező. Az illat ugyanis lélektani jelenség, s mint ilyen, pontos koordinátákkal rendelkezik. Csontváry festményei például hű bizonyítékai annak, hogy lelkileg egy ilyen koordináta-rendszerben lenni és mozogni, egy festő számára azt jelenti, hogy elkezd úgy festeni az illető, ahogy lélegzik, szinte észrevétlenül (értsd: akadálytalanul) és természetesen.
Azt is mondhatnám tehát, hogy az illatok – az ízekről nem is beszélve – egyfajta lelki eszenciák. S ezek tárháza, bármilyen furcsán is hangzik; a józsefvárosi török bolt.
Hogy Mostar, Marokkó, Athén, a libanoni cédrusok, továbbá a taorminai görög színház romjai és a jeruzsálemi siratófal helyett itt csak különböző illatú és ízű kávék, teák, fűszerek és egyéb egzotikus termékek képviselik ezt a világot, az teljeséggel mellékes kérdés.
Csontváry és keleti mintájú festészete nem véletlenül jut eszembe, a festő hagyatékában valahol ezt az árulkodó kijelentést teszi: „Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre. Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései, ha szerényebben, kevesebb munkával megél s ráér a pihenésre s a pihenésben a bölcseletre, az isteni természet ismeretére. Ebben a kialakulásban él a mai ember, keresi az igazat, a szépet s önmagát…”
Meglehet, hogy Csontváry gondolatai ma már kissé idealisztikusan hangzanak. „Tisztán tartani az érzéseket” –visszhangzik bennem mondandója lényege, s mi tagadás erről szól, mesél nekem a kis török bolt varázslatos illata.
Közben persze eszembe jut a pécsi Nádor Kávéház egyik óriás képének, gobelinjének híres felirata is:
„A kávé legyen forró, mint a pokol,
Fekete, mint az ördög.
Tiszta, mint egy angyal,
És édes, mint a szerelem.„