Ha én kutya volnék
pontosan olyan lennék,
ha tehetném azonnal lelépnék,
s erre-arra, végtelenbe tipliznék.
Menekülnék étekadó börtönömből,
kivetkeznék vissza-visszarántó szolgabőrből,
s minden ismeretlen mozdulatra,
szordínóban vakkantanék.
Szelíd ragadozó lennék,
gügyögésre nyájasan vicsorítanék,
jobbra-balra farkat riszálnék,
midőn megadó alázattal hazaosonnék.
A kapu előtt bűnbánón vonyítanék,
hiszen megjöttem, ez a bizonyíték,
nincs többé szökésemre indíték,
mert ilyen lennék (megadón lábhoz hajolnék),
megkötözött rabod lennék,
ha én szolgalelkű, emberfélő,
domesztikált, akcelerált kutya volnék.
©Kalmár Gyöngy: Szemtelenség