On:
In: Próza, Szépirodalom

Azt hiszem magamról, hogy a múltból érkeztem. Nincs memóriámban semmi sem a közeli időkből, nincs információm, hogy most mi a teendőm. Ténylegesen arra sem emlékszem, hogy ma mit reggeliztem, s arra sem emlékszem, hogy most ki vagyok. Igazából pedig kellene, mert van bennem egy program, egy genetikai program, amely nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha én kutya volnék pontosan olyan lennék, ha tehetném azonnal lelépnék, s erre-arra, végtelenbe tipliznék. Menekülnék étekadó börtönömből, kivetkeznék vissza-visszarántó szolgabőrből, s minden ismeretlen mozdulatra, szordínóban vakkantanék. Szelíd ragadozó lennék, gügyögésre nyájasan vicsorítanék, jobbra-balra farkat riszálnék, midőn megadó alázattal hazaosonnék. A kapu előtt bűnbánón vonyítanék, hiszen megjöttem, ez a bizonyíték,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Lezárt pillákkal nézek magamba, másodpercekre, évezredekre talán, hol kétkedő lelkem választ talál, örök kérdésemre, a létkalandra: hol van helyem a mindenségben? Amíg nyitott szemmel kerestem, elérhetetlen volt a végtelen, hát bezártam magamba a világot, másodpercekre, évezredekre talán, és megtaláltam a másik végtelent, a rövid örökséget, melynek éppen origójában, kaptam kölcsönTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Néhány napos dolgom volt a határ közelében Burgenlandban. Kellene egy kis panzió, olcsó, tiszta, nem messze a nagy várostól, ahol pár napig megszállhatok és reggel madárcsiripelésre ébredhetek. Pillanatok alatt találtam is megfelelőnek tűnőt a neten és elküldtem elektronikus levelem. Nem kaptam visszaigazolást, de mivel már csak egy napom volt azTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Ötvenhat esztendeje annak, hogy utoljára gyalogosan járta ezeket a poros utakat. Akkor ellenkező irányba, hátra se nézve, szinte futva menekült. Még kamasz volt, és csak annyit érzett, el-el minél messzebb ettől a bűnös háztól, gyerekkora elrablójától, a kiégett kukoricaföldektől, az elszáradt szilvafáktól. A helytől, ahol apja kihűlő halott teste feküdtTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Reggel óta kint ült Gáspár a ház előtti árnyékot igen, de szárazságot többnyire csak itt-ott adó házának elöregedett fedett teraszán. Egész nap esett az eső, hol erősebben, hol csak szemerkélőn. A mennyei víz át-átcsurgott a régi nádfedeles tetőn, amely fedte a keskeny, néhány méter hosszú és csak fél méter szélesTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Ültünk egymással szemben a sörözőben. Ő a hóvirágcsokorral babrált szórakozottan, amit a szemközti virágárustól vett kétszáz forintért. Poharamban a hab már leülepedett. Miközben nagy kortyintásokkal ittam a hideg sört, éreztem arra vár, hogy én szólaljak meg. De egyszerűen nem tudtam mit mondani. Szétbontotta a kötést a csokron és párhuzamosan egymásTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bocsánat Asszonyom! mondtam, mikor vállaink összeütköztek a tömegben, semmi, mondta, egy hanghatás, arcán röpke pillantás, ami bennem régmúlt emléket idézett. Volt egy lány, egy gyereklány, lehetett tizennégy éves, lófarkas, vagy copfos, már mindegy, de szerelmes, tizenéves. Bátortalanul fogtam meg félve először a kezét, suli után akkor hazafelé. Százszor kerültük megTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Jelenet egy háziorvosi rendelő várótermében, szokásos berendezés, természetesen valahol egy automata kézfertőtlenítővel a falra szerelve, és persze egy feltűnő tábla, amely a kötelező maszkviselésre és a kéz fertőtlenítésére szólít fel. Az orvosi rendelő ajtaja zárva, amely soha nem is fog kinyílni. Időpont valamikor 2021. esztendő késő nyara, kora ősze.  Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

December utolsó napján is kinyitott, mint napra nap, mert az órák nem állhatnak meg. Mérik és mutatják az időt, a megfoghatatlan és kiagyalt valóságot, a valójában nem létezőt. S ha mégsem mutatják, akkor meg kell azonnal reparálni akár régi, vagy új szerkezet. A szerkezetet, amely lehet mechanikus és ketyegő, vagyTovább…