On:
In: Szépirodalom, Vers

Ebben a tükörben szeretteik elől menekülő halottakat szállásolok el éjszakára. Nem akarják, hogy emlékezzenek rájuk gondolatban újra és újra a kezükbe adják az ajándékokat, amiket csak udvariasságból fogadtak el, megetessék velük az ételt, amit kénytelenek voltak lenyelni, elmondassák velük a mondatokat, amiket sosem gondoltak komolyan. Nem szeretik, ha beszélnek róluk,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(utána a csend) Az ajtók bezáródnak. Tudomásul vesszük. Sosem tudjuk meg, mi van mögöttük, mi lett volna, ha sikerül kinyitni őket. Az ablakok is bezárulnak. Elfogadjuk. Látjuk rajtuk keresztül az elérhetetlent. Emelt fővel megyünk tovább, a kivilágított folyosón. Átlátjuk. Legalábbis azt hisszük. Egyre kevesebb az ajtó, meg az ablak is.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Versek a Kolibri Színház és a Bozsik Yvette Társulat produkciójához Zene: Novák János Brueghel képei alapján 2008   Kikiáltó Volt egy régi festő, úgy hívták, hogy Brueghel. Úgy játszott a térrel, mint mi az idővel. Van egy híres képe, a „Gyermekjátékok”, melyen sokszáz éve sok ember álmélkod. Rengeteg gyerek vanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

mindent túlélnek a szavak olvasni őket egyet jelent a világba olvadással mint megközelíthetetlen fény lebegnek a föld fölött a szavak akár felnyíló szem csodája vagy a levelek tüze amikor október első hűvös fuvallata felemészti a nyarat és a táj a vágy természetes nyelvén beszél ha felütsz egy könyvet napvilágra kerülTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ebben a diszkont-mindenségben olykor sürögve önkiszolgáló a végzet, leskel sejt-dudvából, csillag-bokorból, ágyazva ráknak és lelki kelésnek. Az értelmes lény torz konfliktusokban elvet mindent – magát áldozva buzgón, ürügyet lel felizzva vagy unottan, eszmék tüzelik becsületre túlzón. Emel a pártfogó erkölcsre törvényt, elhiteti magával, hogy igényes, s gyilkolásra kész az ok,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Petőcz Andrásnak   miért szitáljam folyton a szavakat ragokat hangokat miért nedvesítsem élővé s dagadóvá amit a forma malomkövei a mindennapokból őrölnek ki és a masszává összenövő gömbölyű valóságot miért oltsam még örvénylő metaforák kovászával miért aludjak rá egyet míg éjszaka erjed és érik bennem a kimondhatatlan s miért gyújtsakTovább…

On:
In: Festészet, Művészet

2021. szeptember 9-én nyílt meg a Siklósi Térségi Könyvtár és Ismeretközpontban Zvolszky Zita Barcsay -, és Bükkösdi – díjas képzőművész Zvolszky 60 karanténképe című kiállítása. Itt és ekkor mutatták be Sós Péter János és Zvolszky Zita közös könyvét is, melynek eredeti grafikái a tárlat részét képezik. A művész budapesti tárlataTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hommage és kollázs Zelei Miklós írásaiból   világító svájcisapkámban a szférák zenéjét hallgatom de ki gyújtja meg a hattyú cigarettáját az első naív korszak reggelén fehérköpenyben gumicsizmában? a múzsa szabályos időközönként kilövi az első szovjet űrhajóst azt mondja nem úgy van az hogy megállunk vizelni űrruhában valami szárnyas vergődik horograTovább…

On:
In: Művészet, Zene

Vannak halottaim – mint mindenkinek… az évben egyszer, ilyen tájban bizonyosan fölerősödik a rájuk való emlékezés: a hulló falevelek, az egyre hidegebb idő, az eső, a szél, a gyarapodó kopár fák látványa, az egyre hamarabbi alkonyat, mind-mind erre emlékezteti a mérsékelt égövben élőt. A sötétség ellen gyertyagyújtással, a hideg ellenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Maszkaország maszkanépe maszkabálra érkezik, Maszkban jön a főminiszter és magától értetik, Hogy maszkot hord a maszkévben az egész maszk kabinet, Maszkhiányra hivatkozni mától fogva nem lehet, Megérkezett Kínából a rég óhajtott maszkimport, Maszkulin és feminin maszk, tele minden maszk szakbolt. Van maszk térdre, fülre, hasra, hónaljra és könyökre, Vehetsz maszkot,Tovább…