22.
Két karod ma vár
kígyó vonaglik bennem
hull a tűzeső
I am in your arms,
a snake silde in my body –
the rain of fire falls.
我の身に
蛇がのたうつ
抱擁を待ち
Ga no mi ni
hebi ga notaucu
hódzsó o macsi
23.
Nincsenek szavak
acélkéz a szájakon
torkon vasmarok
We don’t have words
iron grasp ont he mouths
steel hands by the throat
音もなく
口喉をふさぐ
鉄の腕
Oto mo naku
kucsi nodo o fuszagu
tecu no ude
24.
Fa alatt vándor
egy rendőr elkergeti
fűzfa felzokog
A wanderer beneath a tree
a policeman drives him away
a willow weeps
木の下に浮浪者
謦官追い払い
柳泣く
ki no sita ni
sókan oibarai
janagi naku
(Banja Nacuisi fordítása)
25.
Csak a dal marad
felkorbácsolt lelkünknek –
vasrácsok között
Only the music remains
For our roused souls
Among iron bars
音楽 だけ残らむ
われらが目覚めた魂には
鉄格子の間に
ongaku dake nokoramu
varera ga mezameta tamasii ni va
tecugósi no ma ni
(Banja Nacuisi fordítása)
26.
Kavicsok és csontok –
létünk örök tanúi
titkot őriznek
Pebbles and bones
eternal witnesses of our life –
treasure a Mistery
小石と骨は
われらの人生の証人
神秘雨を秘蔵する
koisi to hone va
dzsinszei no sónin simpi ame o
hizó szuru
(Banja Nacuisi fordítása)
27.
Zsidó temető
kavicsok sír tetején –
Rád emlékezünk
Jewish cemetry
pebbles on the grave –
don’t be forgotten
ユダヤ人の墓地
墓に小石
忘れてられてはいけない
judajadzsin no bocsi
haka ni koisi
vaszurerate va ikenai
(Banja Nacuisi fordítása)
28.
Rezgő víztükör
zokogás rázza folyvást –
könnyekkel teli
Surface of water
vibrate perpetually, burst into
a flood of tears
水鏡
涙であふれ
波ゆれる
Mizukagami
namida de afure
hajureru
„Csoda történt Magyarországon
Olykor kifürkészhetetlen megfontoltságból isten «csodákat» művel a világban. Van úgy, hogy valaki szinte fél életét kómában tölti, majd hirtelen magához tér, van úgy, hogy két testvér túléli a háború borzalmait, és csak tíz év elmúltával találkoznak véletlenül össze egymással. Vagy van úgy, hogy egy szerencsétlen sorsú ember talál egy öt millió dollárt érő lottószelvényt az útszélen.
Képzelje csak el, tisztelt olvasó: egy ifjú magyar nő beleszeret a Magyarországtól mintegy 8900 kilométerre található ázsiai szigetország, Japán kultúrájának egy műfajába, a «haikuba». És micsoda öröm, hogy – talán egy parányi isteni «csoda» sugallatára – ebben a közép-európai országban ezt a pompás «haikut» évtizedeken keresztül népszerűsíti.
Ez a személy Vihar Judit volt évtizedekkel ezelőtt. Ő a magyar «haiku» első számú képviselője, e «csoda» megtestesítője.
Számomra, aki japánként nagy jelentőséget tulajdonítok a tavasz, a nyár, az ősz és a tél, vagyis a négy évszak változásainak, rendkívül érdekes, hogy Vihar tanárnő, aki Magyarországon született, ahol nem mindig látható éles különbség az évszakok között és nem használnak évszakszókat (a négy évszak valamelyikét megkülönböztető szót), szívébe zárta ezt a műfajt és a japán haiku világának képviselője lett.
A Japánban nevelkedett japánok jellemző tulajdonsága, hogy mélyen átérzik a négy évszak váltakozásainak sokszínű, gazdag hangulatát. Elmondhatjuk, hogy ennek írásban rögzített kultúrája maga a haiku. Én legalább is így gondolom.
Annak ellenére, hogy Vihar tanárnő magyar, mégis tökéletesen megérezte a négy évszakkal kapcsolatos japános érzéseket, amelyek a japánok sajátos tulajdonságának mondhatók, majd ragyogóan egységbe rendezte az 5 – 7 – 5 szavaival kifejezett mikrokozmoszt. Ezáltal túlmutatott azon a homályos viselkedésen, ami a japán embert japánná teszi.
Miben rejlik a titka annak, hogy a tanárnő erre képes? Azt hiszem, rájöttem valamire. Ha a tanárnő a haikuról» vagy «Japánról» beszél, a szemében megcsillan egy halvány fénysugár. Amikor a tanárnő megjelenik közöttünk, japánok között, és a haikuról és Japánról beszél nekünk, érezhető a belőle áradó végtelen szeretetet.
Kérem az olvasót, vessen egy pillantást Vihar tanárnő most megjelent számtalan haikujára. Olvassa őket hangosan, ha lehet. A haikuk természetesen műalkotások gyöngyszemei, mégis mindezeken túl szeretném, hogy megérezzék a tanárnő meleg tekintetét, amelyen a «haiku» és «Japán» szellemisége sugárzik át. Bizonyára ez a titka annak, hogy a tanárnő mindez idáig a haiku kiemelkedő népszerűsítője Magyarországon.
TAKAMIZU Hidero
Magyarországi Japán Nagykövetség
Misszióvezető helyettes, Főtanácsos”
(Vihar Judit: Örömutazás című kötetének előszava.)
Vihar Judit (Budapest, 1944. augusztus 28. –) irodalomtörténész, műfordító, haikuköltő, nyugalmazott főiskolai tanár. Nevéhez olyan neves japán nyelvű művek magyarra fordítása köthető, mint Óe Kenzaburó Nobel-díjas regénye, a Futball-lázadás vagy Macuo Basó verses útinaplója, az Észak ösvényein című könyv. 1991-től 1992-ig a Miskolci Bölcsész Egyesület (MBE) Nagy Lajos Király Magánegyeteme Japán Nyelv és Művelődéstörténet Tanszékének vezetője. Vihar Béla József Attila-díjas költő lánya, Widder Félix Bódog festőművész unokája, valamint hagyatékuk kezelője.
Illusztráció: A kötet borítója