Ne várjatok rám. Beütött a nullásgépkorszak, vérfüvet köpök, csomósodik a csend, szorít a torok — a puszta lélegzés is fényűzésnek számít. Az érett, téli magasból hallgatásüledék hull alám. De még kitartok, akár egy hóemberszobrász. Ősi tűzhelyek hamujában kotorászok, kis forradalmak parázslanak el a szemem előtt. Gyakorlatlan felkelő vagyok, de leszTovább…