On:
In: Szépirodalom, Vers

Régen… számolhatnám években akár, értelme nem sok maradt meg mára már; – ó, mennyi napot, számolatlan évet pocsékoltam rá, míg végül megérett – az akkor lázas, s mára hideggé lett át- és belátott értelem-ítélet. Számított, s ámított beleszületés, s harcoltam ellene, belátni nehéz mi késztetett felesleges harcra, – tükörből nézTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Születésnapomra Kenyérszegő késként villant a perc, mely az idő asztalán megszegte sorsomat, e villanás már ellobbant örökre, kicsorbult rég az első pillanat * Teljes lényeddé A mélybe csak tested merült el, csak ő tűnt el a föld alatt, de lényed lényege ezer felé szóródva is köztünk maradt. A fényben egyTovább…