On:
In: Szépirodalom, Vers

Ócska kopott mosoly, végleges a sötét. Elkopott álmait, két kézzel szórja szét. Jó kedve csak játék, nem komoly szerelme. Csókja nem ajándék, nincs a szíve benne. Ne szeresd, ne kutasd! Kerüld el messzire! Magát sem szereti, nem néz már senkire Üres lett, szomorú, megöli szívedet. Hunyd be a szemedet, amikorTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

kék szemed a tekintetemben szokványos lenne ezért inkább kútmélyén áttetsző homokgomoly belégzésből leheletbe illatunk az oxigénben miért más az utad nem követhető nem érthető miért? ki vagy te? Bálám matathatna az úton szamara angyali fényében rácsodálkozva a kivont kardra ah, mondom én, ki itt a senkiházi? mekkora tévedés ez vanTovább…