Ócska kopott mosoly,
végleges a sötét.
Elkopott álmait,
két kézzel szórja szét.
Jó kedve csak játék,
nem komoly szerelme.
Csókja nem ajándék,
nincs a szíve benne.
Ne szeresd, ne kutasd!
Kerüld el messzire!
Magát sem szereti,
nem néz már senkire
Üres lett, szomorú,
megöli szívedet.
Hunyd be a szemedet,
amikor öleled.
©Pálfy Julianna festménye