Nemes Nagy Ágnesnek A présben és a szorításban, az üvegbúra-borításban, a teljes elkülönülésben, a vírusoktól forró térben, közel, közben, között. A hangot megtorpantó falban, két ember közt a ravatalban, a ravasz részben, megosztásban, az egész megroppant világban, köztünk, közünk, közös. A tank nélküli háborúban, a gépfegyvernél gyorsabb szóban, világhálóban:Tovább…
Esterházy Péternek Egész testemben hogy bujtogatott kamaszkoromban, hogy bizsergetett szeretni, írni, hogy éltem a nyelvet, hogy részegített és nevettetett! Később is inkább a szavait ittam, könyv, hangoskönyv, előadás, akármi, helyeseltem és vitáztam vele, az asztalunknál ült, mint Kosztolányi, az egyetemes mérték, nem az ember, a nyelv, aminek nincsen soha vége,Tovább…
Mesterházi Mónikának Tükör által homályosan – papíron a fény fonákja. Üres vízen hullám oson – álmunkat a semmi látja. Úgy látjuk a teleholdat mint fákat a víztükörben – állókép örvénye forgat, fehér űrben pörget körben. Jön a reggel – fej a tóból: álmainkból ki-kilátunk. Üvegderengésben lóbál elfelejtett mélyvilágunk. Tovább…
„Idegen test voltam: idegen lélek. Idegen: test voltam. Idegen: lélek.” (Tandori) Ki ért meg? Kik vagyunk mi, hogy fogunk megmaradni? Látszik-e, érthető-e kifele bentünk? Kérdik-e, hova mentünk, hová lesz naplementünk? Le nem ment senki minket. Fel, talán. S híveinket: nyersparázs szíveinket, mit őriz sok tekintet, zenénket, képeinket, szakadós szavainkat,Tovább…
Tanár vagyok, ha érdekel, a jókedvem mégsem hagy el, mert hallgat rám az ifjúság, és szíve ép, az esze vág, s hogy mi a titkom? Sohase tiprom, sohase gyötröm, bár van, amit most kell orrára kötnöm – a titkom semmi-semmi más: a kíváncsiság! Kíváncsi rám a sok gyerek, és énnekemTovább…
Mert a varázsló tudja. Ülnek körülötte, a szemük parázslik, a szívük mohóság és szomj. Körülülik, mint a barbárok a tábortüzet. Tűzzé akarnak válni maguk is. De a varázsló tudja. Nem erdőtüzet akar, nem mindent felfaló lángot, hamut a szív helyén. Nem. Koncentrált izzást, egy tűzben a mindent. És a varázslóTovább…
Tágas világban szűk szükség ne érjen, láss ki magadból, örülj: nézz az égre, a magasság mindig tüdődbe férjen, minden csak kezdet, ne gondolj a végre: ahogy a felhők formát váltanak, úgy vált alakot, úgy villódzik minden, a láthatók is félig látszanak, a létezőkben ott lüktet az Isten, hagyd átlobogni magadonTovább…
Írj olyat, amit te magad sem értesz. Mint amikor a körmöd beszakad. Sziszegj. Harapj. Vagy haragudj. De kérdezz. Ne hagyd magad. Írj olyat, amit más ért, de te nem. Seperj szilánkot, szedd össze a port. Hidd el, hogy akad ebben értelem. Sikál. Sikolt. Nem akarhatod megúszni kevéssel. Írd le, ahogyTovább…
József Attila emlékére Tizenhárom éves koromban történt Kolozsváron. Hetesek voltunk Julcsával. Órák után nekünk kellett kitakarítani a régi, magas, íves mennyezetű tantermet. Üres volt az osztály, a csendben csak a padok puffanása hallatszott, ahogy recsegve oldalukra döntöttük őket, gurultak kifelé a megbarnult almacsutkák, ottfelejtett ceruzák. Barátnőm váratlanul egy könyvet vettTovább…
Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram, felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam. Nehéz lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel, amit nem érünk fel ésszel. Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj van. A lélek meg – szent a lélek, de nemTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.