On:
In: Szépirodalom, Vers

Elkeveredni a röggel. Örök időkre, emlék nélkül. Megölelni végre a semmit. A lelkem olyan könnyen békül. Nem álmodik a por. A rothadó hús bűzlik, ezért kell rá a vastag föld, amíg csontvázzá enyészik. Föld felett pedig a feledés. Pókhálóval fedett emlékezet, és kit érdekel akkor már a jelen, bárhogy ítélkezett.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

bordó fürtök versengenek a lugas alatt élvezik az őszi napsugarak aranyát míg bennük édesedik a nyelveket simogató gyönyör némán kapaszkodsz a látványba előtted filmként peregnek múltbéli szüretek mint távolba veszett illúziók mivel a jelen zászlói félárbócon árvák csak az emlékezés kilyuggatott fátylán szűrődik át meg át a megfogalmazhatatlan hiány teTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Csengettek. Megjött Irma, a zongoratanárnő. Beviharzik, lehuppan mellém. Alattam forog a zongoraszék, előttem a fekete pöttyök és vonalak értetlen összevisszasága. Kezdeni kéne, én próbálok időt nyerni, úgy, hogy ellapozom a kottát a jó oldalról, aztán úgy teszek, mintha keresném. De a metronóm nem vár. Úgy érzem magam a ketyegéstől, minthaTovább…