On:
In: Szépirodalom, Vers

a, Azon a télen mindenük elázott. A kertben a levelek, a macskák, a székekre rakott ruhaneműk. Elázott a hit, az értelem szemei lecsukódtak a rátelepedett párától. Kövér izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokukon. Azon a télen szívta fel házfaluk a csüggedés mocsarát. Külsőre úgy tűnt, még minden rendben. De már érett a nagyTovább…

On:
In: Publicisztika, Szépirodalom, Vers

Lassanként nyílik a szárnyam Tollait nem fújja szél Apránként enged a vállam Elmúlik egyszer a tél Szobámnak ablaka zárva Lelkemnek röpte arasz Fájdalmak enyhültét várom Elhozza majd a tavasz Nincsen most alkotó kedvem Elfogyott már mosolyom Ablakból ködfelhőt nézek Fák sóhaját hallgatom   ©Nagy Katalin: A lélek erdejeTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szelíd sóhajjal (A szem hatalma) Az ablak függönyös négyszögén át küldi a szobába a reggel az éhes színeket. Könyvek gerinchajlásán címbetűk kürtjei kiáltanak, egy Rimbaud kötetből[1] halk hóvirág a, bíbor i kacag ki, és viola sugarú ó zenéje világol elő. A fotel vörös bársonyába süpped a délelőtt.  A fények arcotTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Sehol se kereslek Mindenütt talállak Bármerre bolyongok Szavaid találnak Zsarátnok parázsban Sistereg képmásod Pókhálós szememben Megcsillansz még, látod? Tenyerek emlékét Hordjuk a bőr alatt Lásd, még egy tétova Sóhaj is fölszakadt Menekülsz belőlem, Mint riadt vadállat Sehol se kereslek: Mindenütt talállakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

 Már csak átmosolyog rajtam a hatalmas Ég. Ha lenne még hitem, talán fohászkodnék. Meg nem értettségem magamba temetem: szívembe mart vádakkal hal ítéletem. Ajkam már nem mozdul és a szemem se lát; kerülgetem évtizedek hordalékát. Koldus-létem elé vetett lélek-moslék etet ma is, s úgy teszek, mintha jóllaknék. Ha marasztalsz, kényeztessTovább…