Arra ébredt, hogy a kertben a derengéssel kezdődött a hajnali hangverseny. A madarak, különösen a feketerigók, örömködtek a kivilágosodásnak. Kialvatlannak érezte magát, szeretett volna még visszaaludni, de tudta, hogy ez ilyenkor már reménytelen. Csak forgolódott a felesége mellett. Vigyázott, hogy ne ébressze föl. Vár még egy kicsit, aztán fölkell. FölöslegesTovább…
Nincs annál keservesebb, mint a saját gondolataink fogságában tengődni, akár egy búvalbélelt lelenc gyerek – töpreng a benne élő rossz érzésről. Sugallatok jönnek, szállnak felé, mintha a nagy isten akarná személyesen kiszabadítani a cellájából. Tudja, hogy senkire nem számíthat, senki nem oldja meg helyette, senki a kis ujját sem mozdítja,Tovább…
— Tegye már a dolgát, verjen bilincsbe! — Azért, mert a madarak munkaidőben nem csicseregnek? — Egyáltalán, miért nincs itt egy rabomobil? — Éppen egy tárgyaláson vannak, kérem. — A rabomobilok? — Azok. — Na de én tényleg akkora hibát követtem el, hogy beleborzongok! — Mit szólna, ha esetleg nemTovább…
Van az úgy, hogy az ember nem tudja eldönteni, melyik ujját harapja, mert mindegyik neki fáj. Így történt ez Durcival is. Kandúrként kapta a nejem az egyik kolléganőjétől, és amikor már teljesen belopta magát a szívünkbe ez az okos, játékos, bohém kis szőrgombóc, Maris néni, a szomszédasszonyunk kiderítette róla, hogyTovább…
(Rövid rádiójáték) Helyszín: repülőtéri váróterem Szereplők: Férfi, Nő, Fiú, Tóth, Lány Rövid instrukció: hátterben repülőtéri váróterem nyüzsgése, esetleg hangos bemondó közleménye, a rádió technikai adottságainak megfelelően. Férfi: (izgatottan) Éva! Nézz oda! Nő: Mit kellene észrevegyek? Férfi: Látod azt a pasast? Nő: Melyiket? Sok pasas áll ott, amerre mutogatsz. Férfi: AztTovább…
„Öröklött kis házban lakik, nem ismeritek, a neve Tulip.” – ezt a két sort dünnyögte egész álló nap. Saját dallammal, önmagáról, elégedetten. Tett-vett, ahogy kell. Nem zavarta, hogy viharos szélként süvít belőle az egyedüllét. Tulip egyedül volt a világban, egyedül kellett megvívnia minden harcát, akkor is, ha sokan voltak körülötte.Tovább…
A kertben üldögéltek a kispadon, és a fák ágain fecserésző rigók énekét hallgatták. Ösztönösen kereste egymást a két öreg kéz, és egymásba kulcsolódott, amint összetalálkoztak. A nap éppen lebukóban volt a nyugati ég alján. Körötte fehér felhők fodrozódtak, és mintha valami piros tóba temetnék, közéjük fröccsent egy-egy bíborszín napsugár. ATovább…
Végtelennek tűnő, átlátszatlan, fekete tér, tán az űr mélysége, vagy inkább mikor benézünk egy izgalomtól kitágult pupillán. Látszólagos volt a süket mozdulatlanság: alig észlelhető zümmögés, susogás visszhangzott, míg egyre-másra csillogón fel-felvillanva, mint távoli égitestek, sötét árnyak keltek életre, táncoltak láthatatlanul. – Játsszunk, játsszunk! Ki van velem? – csilingelt azTovább…
Tulajdonképpen Karajos Gáspárban hónapok óta felmerült a bosszú szándéka, de a mikéntjére csak három napja talált olyan megoldást, amely kielégítette, mi több boldoggá tette, s leginkább kivitelezhetőnek látta. Terveket szőtt a polgármester lelövésére, de sehogy sem tudott megfelelő fegyvert szerezni. Megpróbált fondorlatos módon informálódni ennek mikéntjéről a kocsmában. Álcázott kérdéseketTovább…
Mindez még abban az időben történt, amikor a Szerkesztő a horoszkópok írását is rám bízta. Hiába tiltakoztam, mondván, nem vagyok én asztrológus, annyit tudok a csillagokról, hogy fényes-kéken csillognak az égen. Ha tiszta az égbolt, nem takarja felhő. A Szerkesztő azonban gyorsan leszerelt. – Ne röhögtessen – mondta tiltakozásomra -,Tovább…