A családos vadbodza tövében lakott Nyúlmama gyermekeivel Ugrival, Bugrival, Talpassal és Kormossal. Körülöttük virult a vadmurok fehér karikája, a mogyoró lágyan lengette pihe – puha barkáit, s a bodza fehér napernyői bódítóan illatoztak. Zsongott a rét, s az erdő trillázó madarai álomba ringatták a kicsiket. Amikor felébredtek, anyjuk meleg tejecskévelTovább…
A sok forgolódástól gyűrött pizsamám szélét simogatva már régen állok előtte. Hiába, mert nem néz rám. Tudom, hogy álmodom, de azt hiszem, ez a legjobb alkalom, hogy elmondjam mit is szeretnék… valami közvetítést oda, ahova még gondolni sem merek mostanában. Talán kérhetném esti imában is, de az másokért szól, megTovább…
– Csupa pénzes luvnya lesz ott, ezt nem hagyhatod ki! – invitált barátom a filmfesztivál megnyitójára. – Nem megyek. – Benyúlhatnál valakinek a bukszájába! – Még mindig nem a pénzre utazom! – kértem ki magamnak. – De még mindig az öreg bukszákra! – Hát… Nem. Az régen volt. Megváltoztam. KülönbenTovább…
Meleg téli estéken csak odakint volt hideg. Idebent a kályhában apai nagyanyám fűtött sokáig élő akácfával, amit a felfeszített vagonokból loptak a helybéliek. Ezek a vagonok vakvágányon vesztegeltek, s csak a vak nem látta meg a bennük rejlő lehetőséget, ami abban nyilvánult meg, hogy két dolog is megszünőben volt: aTovább…
Amikor az ember munka nélkül tengődik Budapesten közel egy éven át, minden lehetséges melót elvállal. Szórólapozás, részvétel pszichológiai kísérletben, görnyedés futószalag mellett egy drogéria biatorbágyi elosztó-központjában. Egyik rosszabb, mint a másik. Szó szerint. A gyárban legalább békén hagyják az embert, ragasztja a címkéket, amíg megszólal a csengő, belapátolja az ebédjét,Tovább…
A szúnyogok zizegnek a fejem körül. A véremet szívják. Már húsz perce próbálok elindulni a biciklivel. Apám a kerti székben ül sörrel a kezében. Ahogy a söre, úgy a türelme is kezd fogyni. Biciklizni tanulok. Azt mondja: – Gyerünk már. Ez olyan egyszerű, mint a… biciklizés. Apámnak rengeteg platóni bölcsességeTovább…
– Kérem az osztályt álljon fel! – utasította a földrajz tanárnő a hatodik b tanulóit – az osztályfőnökük szeretne közölni valamit. Belépett az ajtón a jól ismert középkorú hölgy, a változatlan mosolyával, vérvörös rúzsával az ajkán. Szebb napokon mindig szólt pár kedves szót a diákokhoz, szebb napokon. Ez a napTovább…
— Milyen a háború, nagymama? – kérdeztem ötéves koromban, míg sétáltunk föl a Mecsek oldalában lévő játszótérre. — Hát ilyen! – kiáltotta az öcsém, és felkapott egy botot, vállához szorította, mint egy fegyvert, megcélzott minket, és kiabálni kezdett: — Puff, puff! Meghaltatok! — Nem hinném – felelte nagymama higgadtan, ésTovább…
– Apa! Biztos, hogy most eljön anyuci a szülinapomra – kíváncsiskodott izgatottan Elza. – Biztos. Megígérte – nyugtatta a lányt. – Na! Találd ki mit készítettem neki emlékbe – vézna karjait a háta mögé dugta. – Nem tudom kincsem. Szabad a gazda – pillantott mosolyogva a kis szőke varázslóra. –Tovább…
Judit azt szerette volna, ha abból a napból nem emlékszik másra, csak, hogy új cipője feltörte a lábát, hogy amikor belépett a szobába, az mp3-lejátszója épp a Lopott könyveket indította el a Tankcsapdától, és hogy nagybátyja holmijának dohány és porszaga volt. A férfi gyerekkorában tűnt el az életükből. A családbanTovább…