On:
In: Szépirodalom, Vers

Van egy dobozom tele lommal, lejárt szavatosságú álmaimmal. Emlékek, tárgyak… Egyszer volt lelkük. Ma már csak vannak. Ami nincs, felejtjük. Néha szólítanak, magukra maradtak. Lelket adtam értük, jobb, ha békén hagynak. Nem álmodom, csak élek. Mint fa, gyom, vagy virág. Békés véget remélek. Kegyelmezz nekem, világ!Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Dédimama sohasem értette a matekot. Amint kijárta a hat osztályt, már tette is le a palát – így mondta mindig –, aztán elszegődött az urakhoz kertészkedni. Jobb is volt ott neki, gondozta a veteményest, azt már kitanulta otthon, és nem kellett egész nap a pad fölé görnyednie mozdulatlanul, mintha rátapasztottákTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Álmomban dúdoltam neked. Bódultan súgva éneked fülembe bújtak dallamok. Amerre léptél, hallgatott az út: csönd hullott a földre. A Göncölt írtam kezedre, s te sárga pillangók röptét csodálva, titokban csentél ajkamról egy szelíd mosolyt. Markomból patak vize folyt, medrében sok kis kő lapult. Est-ében tükrében megunt sóhajok születtek újra: vártakTovább…