már fönn áll halvány szivárványt szór de még mindig elég gyönge később nehezül el emelkedik a város fölé a nap ökle olyan lesz mint a holdtölte zömök zsíros hasas és eszméletlenül sárga ahogy rábukik erre a körös-körül elterülő szürke óperenciára a csillogása mára eltűnt mintha az útra ejtenének egy aranygyűrűtTovább…
Lásd, minden szólam elolvad a csendben, lassan kihunynak a fényes ablakok, ím, messze nő a távolság e rendben, csellómuzsikába burkolózhatok. Lágy húrokon most langyos est pilinkél, s látod, egybegyűjti mind a szót e táj, már elcsigázva te is megpihennél, hársunk illatába takarózhatnál. Lomha macska lépdel fenn a háztetőn, lustán pislákolTovább…
A kisvárosi templom jótékonysági orgonakoncertje épp csak elkezdődött, amikor H. már meg is bánta hogy eljött. A kényelmetlen pad, amelynek talán az lehetett egykori asztalosmestere által meghagyott küldetése, hogy jótékonyan figyelemre sarkallja a hajnali miséken üldögélő jámbor, de aluszékony öregasszonyokat, most lehetetlenné tette az elmélyült odafigyelést. A zene élvezetétTovább…